OMU: Persze, behurkolhatod magad, és ugyanazt ismételgetheted úja, és újra. Ami persze nem teljesen ugyanannak ismétlése; szereplői, helyszínei, megélése változhat, de ugyanannak a megértéséről tanít.
OMU: Ahogy a fejlődésben fontos a fizikai, genetikai eredet, és meghatározóak az életfolyam során kialakuló kapcsolatok, úgy fontos szerepe van a szakrális gyökereknek is.
Most esett le, miért említetted ezeket a fura szókapcsolatokat! Tulajdonképpen a tudatköd és a szakrális énkapcsolat a két pólus, ami között elhelyezkedünk! A tudatköd az, ami húz lefelé, szűkíti a tudatot, torzítja az énképet, és a szakrális énkapcsolat aktiválódások azok, amik nyitnak egy Felsőbb Szintű Önmagunk felé, igaz? Most talán jobban...
Omu: Nem kell mindent leírni. Az írás olyan, mint a vetés. Fontosabb, hogy magokat, gondolatokat adj, ami kibontakozhat másokban is értelmezéssé, világképpé, saját tempóhoz igazítva, minthogy egyszer rendezz bő lakomát, túl sok mindenről mesélj, ami megülheti azok gyomrát, akik nem követték végig az értelmezésed folyamatát.
Szóval egyes emeletei emberi építményünknek - nevezzük így - mechanikus, robotikus működésformákat futtatnak, míg más emeletek egyedivé varázsolhatnak minket, ha belépünk oda?
Ez az építmény dolog nem hagy nyugodni. Hogy értetted azt, hogy többdimenziós építmények vagyunk?
Jane és Arktur beszélgetéseiből már megtanultam, hogy az Ember tudásról kialakított elképzelése nem egyezik meg feltétlenül azzal, amire szüksége van, mint tudás. Sok mindenre vagyunk kíváncsiak, sok mindent akarunk tudni, de gyakran a fejlődésünk állomásai nem a kíváncsiságunk, akarásunk által megidézhető mérföldkövek. Sokszor többet, vagy épp...
Még mindig itt zakatol a fejemben az első beszélgetésünk. Váltsak nézőpontot! Ez lenne a nagy kulcs a boldogsághoz?
Miért van az, hogy egyesek olyan könnyen elérnek dolgokat, mások meg annyit küzdenek érte, vagy soha el sem érik?
