Ez az építmény dolog nem hagy nyugodni. Hogy értetted azt, hogy többdimenziós építmények vagyunk?

Omu: Így tulajdonképpen te fogalmaztál, nem én. De valóban láttathatjuk úgy az Embert, mint egy több emeletes épületet, melynek különböző szintjén más-más történik ugyan, de nem definiálhatjuk a teljes házat kielégítően bármely emelet tevékenységi köre nélkül.

Itt most arról beszélsz, hogy van a fizikai testünk, annak fizikai igényeivel, működésével, beleértve a testi egészségünket, mint az egyik emelet? És van egy újabb emelet, lelki egyensúlyozásunk, mint a megéléseinkkel járó érzelmi folyamataink; és újabb emelet a kognitív befogadásunk, ami gondolati síkon zajlik bennünk, és megint másik emelet mondjuk a tudatosuló folyamataink gyűjteménye és sorolhatnánk az emeleteket, és aki mondjuk csak az első három emeletre jár fel, az nem tudja, mi zajlik a negyedik emeleten, így ha az épületről mesél, úgy festi le, mintha csak annyiból állna, ami az első három emeleten történik?

Omu: Logikusnak tűnik, amit fejtegetsz.

És a múltkor az épüítményünknek egy olyan emeletéről próbáltál beszélni, ami szakrális kapcsolódásokról szól, ahova mondjuk jóval kevesebb embernek van bejárása, mint az első szintre?

Omu: Várom, hova akarsz kilyukadni.

Próbálom összegezni, mit értettem meg a beszélgetésünkből.

Omu: Akkor arra is figyelj oda, hogy az épület emeletei, minden egyes szintje összefüggésben van egymással, merthogy igazán erről szólt a korábbi beszélgetésünk. Csakis akkor tudod felfedezni teljes önmagad, ha megértesz összefügéseket. Lehet, hogy nem tartasz minden emeletet egyformán fontosnak, az is lehet, hogy nincs tudomásod az összes emeletről, mi is zajlik ott, ettől még az épület minden egyes emeletén lévő történés hatással van rád. Vagyis, ha bármi hatását nem érted, érdemes újabb emeletre felmerészkedni, hátha az megérteti mi is történik. 

A legutóbbi beszélgetésünk egy olyan emelet hatásaira próbálta irányítani a figyelmem, melyen egyfajta szakrális rendszer működik.

Omu: Így valahogy.

Miért is kell nekem erre felfigyelnem?

Omu: Hogy megérthess benned zajló folyamatokat – mert már megérintett a működésének hatása. Hogy megérthesd, miért érdekelnek olyan dolgok, amik sok más embert nem, mert ha megérted, másoknak is tudsz segíteni abban, hogy ők is el tudják fogadni, ha "több emelettel foglalkoznak, mint az  megszokott", vagy "más emeletekre is bejárnak, mint a legtöbben". Boldogságra való képességetek része kell legyen annak megértése, hogy mi zajlik bennetek, és körülöttetek. Enélkül sok a csalódás, harag, félelem.

Tehát szerinted a boldogsághoz vezető út része saját építményünk elfogadásának, megértésének képessége.

Omu: Így valahogy.

Szerinted boldogabbá tehet valakit egy veszteség során, ha megérti miért kellett azon a veszteségen átmennie?

Omu: Nem fog kevésbé fájni maga a veszteség, hiszen elveszik valami, ami korábban boldoggá, elégedetté, nyugodttá tette és nem is célunk ugyanazt a boldogságot visszahozni, visszaállítani. A cél, hogy gyorsabban feldolgozza a veszteséggel járó nehéz érzelmeket, átlendülhessen az elfogadás nehézségén,  és újra képessé válhasson boldogságra – talán mással, talán máshol, vagy másként.

Ez szép gondolat, nem? Aki megérti, könnyebben él meg nehéz érzelmeket. Könnyebben rendet rakhat a különböző emeleteken, ha ott valami felborul, és kevésbé szakad rá saját építménye. Újra nyitottá válhat, hogy felfedezhesse, hogy több esélye is lehet. Az élet nem kőbe vésett, beszűkített tartomány, hanem különböző élmények lehetősége. Ha megérted, még több boldog perced lehet.

Előző mesék        

Következő mese