Szóval egyes emeletei emberi építményünknek - nevezzük így - mechanikus, robotikus működésformákat futtatnak, míg más emeletek egyedivé varázsolhatnak minket, ha belépünk oda?

Omu: Mivel minden egyes emelet együttesen működik a többivel, és együttesen hat rátok, akkor is, ha némelyikbe be sem mentek, még a robotikus működésformák is lehetnek egyénien kivitelezettek, és az egyediség is lehet robotikus színezetű.

Ezzel megint arra akarod felhívni a figyelmem, hogy ismétlődő mintázatok kombinálódnak bennünk, igaz?

Omu: Ismétlődő minták egyedi megszemélyesítői vagytok. Ugyanazoknak az emeleteknek variációi, változatai, változatos összefüggései. Ha valaki energetikailag lát benneteket, nem a fizikai külsőt látja, hanem mintázatok kavargását, és bizony, hasonlóan építkeztek. Vegyünk egy példát! Mindannyian ismeritek a fájdalmat, mégis teljesen más intenzitást adtok neki magatokban, máshogy élitek meg.

Hadd próbáljam meg ezt helyretenni magamban! Tehát ha valakinek fáj valami – legyen az fizikai vagy lelki síkú, az egyfajta elszíneződés? Ugyanaz a minta jelenik meg rajtunk valamilyen formában?

Omu: Próbáld úgy elképzelni, hogy ha a fájdalom mondjuk a sárga színnek valami árnyalata, akkor rácsodálkozhatsz, hogy minden emberben ott kavarog valamennyi sárga, de nem feltétlen ugyanolyan árnyalatban, mennyiségben, gyorsaságban, mélységben. Viszont ránézésre rögtön látod, ott a fájdalom mindenkinek valamelyik emeletén, aktívan, vagy épp lefojtva.

Azt hiszem kezdem megérteni azt a szakrális énkapcsolat izét, amiről a múltkor meséltél! A mintázataink alapján azonosulhatunk más mintázatokkal, legyen az fizikai vonzalom – mint fizikai forma, fizikai mintázat - érzelmi egymásra hangolódás, gondolati egyetértés, vagy épp valami szakrális rezgés – és a mintázatok megszólítják egymást. Értelmezhetem így?

Omu: Jó elgondolás!

Vagyis attól függően, hogy mely emeletekről gyűjtöm össze, vagy erősítem az aktuálisan működő mintáimat – amitől én vagyok én – rendeződnek körülöttem további mintázatok, melyekkel kapcsolatba kerülök, és tovább formálják saját mintámat. Mindez különböző emeleteink összjátéka. Zseniális! Ha egy emeleten takarítok, rendet rakok, megváltozik a mintázatom, és más külső minták kezdenek el rám hangolódni, visszahatni, formálni. Ha el kezdek nyitni újabb emeletek felé, tovább változik a mintázatom, újabb dolgok mozdulhatnak be bennem, az életemben.

Omu: Látom belelkesítettek a felismeréseid. Ilyen egy szakrális énkapcsolat aktiválódás, mint egy gyújtó lángocska, ami újabb és újabb lángocskát gyújt be. Ez szép gondolat, nem? Bárki megérti, mozgolódás indul be egyes emeletein. Átrendeződés indul el, új minták jönnek létre, ami további új mintákat vonzhat be, és változások indulhatnak el az életében. Az élet pedig nem kőbe vésett, megkövesedett térkép, hanem tanulás, változás. Ha ezt megérted, felsőbb emeletre léphetsz.

Előző mesék

Következő mese