Jane és Arktur beszélgetéseiből már megtanultam, hogy az Ember tudásról kialakított elképzelése nem egyezik meg feltétlenül azzal, amire szüksége van, mint tudás. Sok mindenre vagyunk kíváncsiak, sok mindent akarunk tudni, de gyakran a fejlődésünk állomásai nem a kíváncsiságunk, akarásunk által megidézhető mérföldkövek. Sokszor többet, vagy épp mást akarunk megtudni, mint amire saját élettérképünk mentén szükségünk van. Sokszor homályban marad, amiről viszont tudnunk kellene, csak nem akarunk róla tudomást venni. Nehéz kiválogatni a megfelelő puzzle darabkákat, vegyes puzzle darabkákkal pedig sok zagyvaságot kaphatunk.

Omu: Meséltem már neked a szakrális énkapcsolatokról? Talán itt az ideje, hogy ebből is kapj puzzle darabkákat, mert más fénybe helyezhet sok mindent benned, amit már összerakosgattál.

Szakrális énkapcsolat? Elég meghökkentő szópárosítás.

Omu: Pedig az önismereti fejlődésetek része, persze amikor az élettérképetek megengedi róla a tudást – mint valami bekapcsolódó útvonalat, ami segíthet felfedezni, hogy énfejlődésetek szakrális energiák mentén is halad.

És mit takarnak ezek a szakrális énkapcsolatok?

Omu: A szakrális minták időbeli és térbeli energiák, információk, emlékek. Amennyiben énkapcsolatotok van szakrális tudást őrző helyekkel és időkkel, ezek a helyek, idők meg fognak szólítani benneteket.

Megszólítanak?

Omu: Bizony! Hirtelen érdekelni kezdenek bizonyos múltbéli történetek, emberek, civilizációk, tanítások, amihez látszólag semmi közötök – jobban, mint másokat. Lesz, ami kifejezetten kíváncsisággal tölt el, és kutatni fogjátok, lesz, ami egyszerűen csak valami olyan érzéssel jár át, ami jelzi, hogy érdemes rá odafigyelnetek. Ahogy vannak földi énkapcsolataitok (amik által alakul énképetek), vannak bizonyos helyekkel, bizonyos idősíkokkal, akár történelemből ismert, vagy még fel nem tárt korokkal való énkapcsolataitok is, melyek megismerése, felfedezése, hozzájuk való viszonyulásotok ugyanúgy építi énképeteket, mint saját ismert múltatok, családotok, társas kapcsolataitok. Ahogy rajzolhattok egy családfát, vagy lerajzolhatjátok a kapcsolatrendszereitek mátrixát, úgy szakrális énkép rajzolatotok is létezik, ahol a rajzolat különböző pontjaival kapcsolatban vagytok – aktívan, vagy passzívan. Amint aktiválódik egy pont, felébred az érdeklődés (egy emlék mentén) és beindul egyfajta tanítás, változtozás, mert a szakrális kapcsolat fejlődést provokál.

Várj! Várj! Várj! Hadd értsem meg miről beszélsz! Azt mondod, hogy az énképünk egyfajta rajzolat mentén képzelendő el?

Omu: Pontosan! Aminek egyik síkján vannak általatok jól ismert referencia pontok, mint például a szüleitek, akik nagy hatással vannak rátok, a nevelési körülmények, fontosabb helyszínek, személyek és sorolhatnánk a lineárisan kapcsolódás részeit, de önmagatok teljes megértéséhez hozzátartoznak a szakrális énkapcsolódás pontok is.

Hm. Tehát amikor a Bucsecs hegységhez közeledtünk, és átjárt egyfajta meghatottság, és kicsordult egy könnycsepp a szememből – tegyük hozzá totál váratlanul és indok nélkül, annak tulajdonképpen volt miértje: aktiválódott egy szakrális énkapcsolatom, ami hatással van/lehet az énképem fejlődésére, vagy az énértelmezésemre vagy minek nevezzem?

Omu: Nem tűnt fel, hogy azóta belső dialógusban tanulsz önmagadról?

Hát ilyen már korábban is volt… Várjunk csak! Bármikor volt ilyen, mindig megelőzte valami utazásom, valami…

Omu: Valami kapcsolódás egy hellyel, vagy korral?

Igen! Tehát, ahogy hatással lehetnek ránk körülöttünk lévő emberek, emberi kapcsolatok, mostani történések, ugyanígy hatással lehetnek ránk korábbi, akár több száz, ezer évvel ezelőtti történések, akár letűnt korok maradványai is egyfajta szakrális mintázat mentén, ami időben és térben létezik körülöttünk és bennünk, és amikor egyes pontjai aktiválódnak, összekapcsolódnak tudatosságunkkal, beindulhat egyfajta belső tanulás?

Omu: Ezt eddig is tudtad, csak máshogy fogalmaztad meg magad számára, és nem kapcsoltad össze a szakrális énkapcsolat rendszerével, ami olyasmi, mint az élettérképed. Csak az élettérképed könnyebben követhető elméddel, hiszen épp most éled, míg a szakrális hálózat nagyobb felület – időben és térben - és nem minden pontjával van/lesz aktív kapcsolatod az aktuális élettérképed alapján.

Hadd boncolgassam még ezt! Értem, hogy mitől szakrális. De mitől énkapcsolat?

Omu: A folyamat kiegészíti az éneddel való teljes kapcsolatot. Ha kizárod, hogy több vagy, mint amire emlékszel, amit épp értelmezni tudsz, nem tudhatod teljességgel megismerni önmagad. Éned, lényed különböző szakrális rezgésekkel, mintákkal áll kapcsolatban – sok ebből passzív, vagy nem tudatosított kapcsolat – de bármelyik aktiválódik, az el kezd felemelni, el kezd egyre nyitottabbá, kíváncsibbá tenni.

Nem pusztán lekövethetői, vagy párhuzamos síkban futó történéssel, helyszínnel való kapcsolódásról van szó, hanem egy olyan szakrális hálózat pontjairól, ami egyfajta természetfeletti (általatok nehezen értelmezhető), általatok most, vagy egykor szentnek tartott információ tartományt fog össze.

Vagyis egy mintázat, egy építmény vagyunk mi magunk is? Részben sejtek építménye, részben energiák rendszere, ami egy szakrális mintázattá teljesíti ki magát, ami több szálról fut össze, ami többdimenziós?

Ez szép gondolat, nem? Bárki megérti, átláthatóbbá válik a térképe. Új dimenziók aktiválódhatnak, új megértések születhetnek, csak fel kell fedezni. Az élet nem kőbe vésett, beszűkített tartomány, hanem különböző dimenziók függvénye. Ha megérted, felsőbb osztályba léphetsz, ezért erre  még visszatérünk. 

Előző mesék

Következő mese