Most esett le, miért említetted ezeket a fura szókapcsolatokat! Tulajdonképpen a tudatköd és a szakrális énkapcsolat a két pólus, ami között elhelyezkedünk! A tudatköd az, ami húz lefelé, szűkíti a tudatot, torzítja az énképet, és a szakrális énkapcsolat aktiválódások azok, amik nyitnak egy Felsőbb Szintű Önmagunk felé, igaz? Most talán jobban értem, amiről eddig beszélgettünk!

Az énképem tulajdonképpen annak hullámzása, hogy egyfajta tudatköd hat a fejlődésemre – legyen az globálisan ható, vagy személyes traumák által létrejött saját tudatköd – vagy pedig valami magasabb rezgés felé terelő szakrális énkapcsolat aktiválódik, és hoz megértéseket, tisztulásokat, felszabadulást korábbi vagy aktuális tudatködök blokkoló hatása alól. Jól értem?

OMU: Nem igazán van hozzáfűznivalóm, de szívesen hallgatom a kicsomagolást.

A kicsomagolást?

OMU: Igen. A szakrális énkapcsolódás következménye mindig valami felszabadító tudás, felismerés, megértés kicsomagolódása. Míg a tudatköd beárnyékol, blokkol, eltakar, akár átmeneti elérhetetlenségig elcsomagol, addig a szakrális énkapcsolódás tisztít, korrigál, egyensúly felé terel, visszabont, átépít. Lehet ez kívülről érkező eszköz segítségével, és lehet belső folyamat. A kulcs mindig a Te saját befogadó, értelmező, kicsomagoló képességed: egyfajta szakrális énkapcsolat aktiválódás.

Az aktiválódás szót valahogy furán hangsúlyozod. Miért?

OMU: Mert amikor nem történik meg szakrális énkapcsolat aktiválódás, akkor is lehet korrigálni, helyrehozni, fejlődni tudatosító folyamatokkal, de annak az intenzitása kisebb, folyamata lassabb. Mint amikor kis tűzön sütsz húst, vagy nagy lángon pirítod, nem mindegy. Mindkettő kell ahhoz, hogy ehess, de nem ugyanolyan.

Akkor evidens, hogy szakrális énkapcsolódásra kell törekedni, nem?

OMU: A törekvés mindenképpen hasznos, de ne feledd, hogy sikere több mindentől is függ. Igen, az aktiválódásért tenni kell, mint mondjuk mikor egyetemre mennél, de előtte végig kell járnod a középiskolát, le kell érettségizned, sőt, nem mindegy hogy. Vagyis el kell érni egyre több emeletet, hogy végre magasabbra érhess.

Jah, igen, az élettérkép, meg az építmény, vagy micsoda.

OMU: A "meg micsoda", ahogy te nevezed, a keret, amin belül kell törekedned. Az élettérképnek megfelelően – ami sajátos, egyedi fejlődésedet jelenti, és nem másokkal összehasonlítgatásra teremtetett - van amikor többet kell tenned keretek bővítéséért, blokkok oldódásért, van, amikor meg spontán, "véletlenül" megtörténik – bár ez is csupán korábbi törekvéseid eredménye, olyanoké, amire már nem emlékszel. Véletlenül nincs semmilyen fejlődés; kiváltó ok nélkül nincs változás.

"Jó" veled beszélgetni! Mikor végre örülök, hogy valami "magasságot" elérek, máris újabb mélységekbe löksz.

OMU: Ez csupán a Te lineárisan torzuló érzékelésed, valójában ilyen a térképed többdimenziós útvonala. A fejlődés sohasem egy egyenletes lineáris vonal. Sokszor előfordul, hogy kettőt lépsz előre, hármat hátra, és a negyedik hátralépésedből tudsz ugrani előre a harmadik előtted lévő lépcsőfokra, a másodikról egyszerűen nincs oda átjárás. Ezért nem érdemes sokat búslakodni kudarcon, egyszerűen csak tanulni kell belőle, mert csak nem a következő elérhető lépcsőfokod volt. Ez szép gondolat nem? Ha megérted, másként tartod számod életed eseményeit, állomásait, sikereid, kudarcaid, jobban megértheted életed térképét. Az élet nem az, aminek pillanatnyilag tűnik. Annál sokkal jobb! Ha ezt megérted, felsőbb osztályba léphetsz!

Előző mesék

Következő mese