Miért van az, hogy egyesek olyan könnyen elérnek dolgokat, mások meg annyit küzdenek érte, vagy soha el sem érik?

Omu: Amikor ilyen kérdést teszel fel, azért nem találsz rá választ, mert keretek között gondolkodsz, behatárolod hova kellene bezsúfolnom a választ.

Miből gondolod, hogy bármit behatárolok?

Omu: A szavakból, amiket használsz.

Miért? Milyen szavakat használok?

Omu: Könnyű, annyit, soha.

Mi a bajod ezekkel a szavakkal?

Omu: Olyan szavak, amik viszonyítás kérdései. Mi könnyű? Mihez képest könnyű? Mi az az annyi? Mihez képest annyi? És mi az, hogy soha?

Ööööö, hát egyesek és mások összehasonlítása viszonyhelyzet, nem?

Omu: Ha csak hasonlítgatni akarsz egymáshoz pár embert, kinek mi a könnyebb, ki küzd ugyanazért többet, kinek mi nem jön el soha, akkor igen, eljátszogathatsz ilyen kérdésekkel, levonhatsz belőle magadnak konzekvenciákat, de nem jutsz el bölcsességhez, ami megnyugvást hozhat a világképedbe, hiszen amint másik két embert veszel alapul, máris új viszonyrendszer lép életbe, és az vajon ráhúzható a korábbi két emberre?

Akkor hogyan kérdezzek úgy, hogy bölcsebbé válhasson a világképem?

Omu: El kellene döntened, mire is vagy kíváncsi! A legtöbbször ugyanis úgy kérdeztek, hogy másokról fogalmaztok meg kérdéseket, de valójában magatokkal kapcsolatban vagytok valamire kíváncsiak. Ki tudod hámozni magadból, mire is vagy kíváncsi?

Már megfogalmaztam: Miért nem egyformán elérhetőek számunkra dolgok?

Omu: Oh, milyen unalmas is lenne az élet, ha minden egyformán lenne elérhető számotokra!

Na jó! Akkor hogy kérdezzek másként?

Omu: Fókuszálj csakis magadra!

Rendben! Miért nem tudom ugyanazt elérni, mint mások?

Omu: Mások kik? Kihez képest magyarázzam el, mit nem tudsz elérni?

Hm! Várj, megpróbálom máshogy. Miért vannak olyan dolgok, amik ripsz-ropsz összejönnek számomra, és miért vannak olyan dolgok, amik elérhetetlennek tűnnek?

Omu: Miért akarsz olyan dolgokat, amik elérhetetlennek tűnnek?

Mert mások elérték?

Omu: Miért akarod mások életét élni? Miért nem tudsz megelégedni a sajátoddal, azzal, ami neked össze jön ripsz-ropsz?

Most megfogtál! Eltereltél attól, amit eredetileg kérdeztem, de egyúttal érdekes a kérdésed, mert talán nem az a lényeg, amit kérdeztem. Nem azt kell megérteni, ki mit, mennyi erőfeszítéssel tud elérni, hanem hogy ki mit akar elérni. Igaz? A kérdés az, ki, mivel próbálkozik. A kérdés, jól tudjuk-e megválasztani, mit akarunk elérni?

Omu: Mit, és mikor?

Tessék?

Omu: Jól tudjátok-e megválasztani mit akartok elérni, és mikor akarjátok azt elérni.

Úgy véled van, amihez csak rossz az időzítés?

Omu: Nem érzed úgy, hogy van, ami egyszer Istennek sem jön össze, máskor meg spontán befut az életedbe?

Vagyis szerinted fontos az időzítés, fontos, hogy mit  is akarunk, vagy talán az, hogy megértsük miért is akarunk valamit épp akkor, amikor akarjuk? Fel tudjuk-e mérmi, mit, mikor, mennyire érdemes akarnunk; mikor, mivel mi a dolgunk?

Omu: Ahhoz, hogy megértsd, ki éri el ugyanazt könnyebben, vagy épp nehezebben, vagy sehogy, meg kell értened, hogy nem ugyanaz a feladatotok, dolgotok. Nem szeretitek ezt hallani, de születésetek célja, hogy tanuljatok. A tanulás szó ebben az esetben nem csupán azt fedi, ami információt oktatással próbáltok elsajátíttatni egymással. A tanulás itt annak megtanulását jelenti, mennyire tudtok belelátni, beletanulni abba, hogy fel tudjátok mérni, mi minden férhet bele a TI, saját életetekbe? Mindenkinek kijut boldogságból, nehézségből, sikerből - de nem ugyanattól tudtok boldogok lenni, nem ugyanaz jelent nehézséget, és nem ugyanaz fog sikerülni. Amíg egymáshoz viszonyítotok, addig csak nehezítitek a saját életeteket.

Az, hogy mi fér bele a TI életetekbe, olyan mint egy saját térkép, egy saját útvonal, amit be kell járnotok, amihez segítség, ha ráláttok egymás térképére is, de nem feltétlenül kell mindig mindenkivel átfedés legyen. Ennek megértése nehéz számotokra. Nehéz meglátni, miről kell csak tudjatok, mit kell csak meglátnotok, és mit kell megkapnotok, magatoknak is átélnetek, megtapasztalnotok. Nehéz elfogadnotok, hogy tapasztalásnak, tanulásnak minősül az is, ha valamit megkaptok, elértek, és az is, ha valamit abból az oldalból ízlegettek, milyen, ha nem érhetitek el, nem kaphatjátjátok meg. Mindkét oldal egyformán önmagatokról tanít: azaz mindenképp megkapjátok róla a tanítást magát.

Várjunk csak! Ezzel azt akarod mondani, ahogy amit nem kaphatok meg soha, azt is megkapom, csak nem úgy, ahogy vártam?

Omu: Ez egy nagyon szép meglátás! Csak mert nem lehet a tiéd, nem birtokolhatod, attól még elindultál felé, érte, azaz beindult egyfajta tanulási folyamat róla - amiért itt vagy: megkaptad azt, ami neked szól róla, ami rólad szól belőle. Ezzel meg is válaszoltam a legelső kérdésed, de ha rögtön ilyen válasszal kezdtem volna, a határaid  nem fogadták volna be.

Hogy is szólt az eredeti kérdésem? Miért van az, hogy egyesek olyan könnyen elérnek dolgokat, mások meg annyit küzdenek érte, vagy soha el sem érik? A válasz pedig az, hogy azért, mert van aki küzdésről tanul épp, van aki a sikert kell ízlelgesse épp, és nem az a fontos, miért küzd, mit ér el, mit kap meg, vagy mit nem, hanem hogy milyen odavezető út szerepel egyes dolgokhoz az ő személyes térképén?

Omu: Szép gondolat, nem? Bárki megérti ezt, átíródik a térképe. Új útvonalak jönnek létre, új irányokba fordulhat, mert minden útvonal (tanítás) addig tart, míg meg nem érted. Ekkor érsz célba. Az élet pedig nem kőbe vésett, megkövesedett térkép, hanem tanulási folyamatok függvénye. Ha nem érted, gyakran ismételgetned kell. Ha megfejted, felsőbb osztályba léphetsz.

Következő mese