A dolgok, történések hatással vannak ránk, megérintenek minket, igaz? Megtörténik valami, szemtanúi, résztvevői, részesei vagyunk, és ez elindít bennünk érzelmeket, gondolatokat.
Mennyien gondoljuk azt, hogy szégyen törékenynek lenni! Pedig NEM AZ!
Mi történik egy gondolattal bennünk? Megszületik, és csak áthalad rajtunk, vagy táplálni kezdjük, erőt adunk neki, újabb gondolatokat engedünk megszületni belőle?
Egyre érezhetőbb a különbség azok között, akik a nem teljesen teli pohárra már félig üresként, és azok között, akik még félig teliként tekintenek.
Sok minden zajlik a világban, amibe nincs beleszólásunk. Sok olyan dolog történik mostanában, amin nem tudunk változtatni. Visz minket az események sodrása, hatással van ránk a világ. Van azonban valami, ami csakis saját hatáskörünk!
Szeretjük a reményteljes gondolatokat, üzeneteket. Van, hogy az sem gond, ha nem igazak, csak hangozzanak jól!
Elhárítunk, óvunk, védünk! Kiváló szlogen lehet tűzoltáshoz, de a pszichológia világában kicsit másként működik az elhárítás és védelem. Érezhetően csökkenti bennünk átmenetileg az "égő tüzet", azaz feszültséget, negatív érzéseket, de nem oldja meg hosszú távra a védelmünket, hogy egészséges önismeretünk, egészségesen fejlődő kapcsolataink,...
Sokszor a "nincs kedvem" egyszerűen védekezés, mert nincs elég erőnk ahhoz, hogy feldolgozzuk, elfogadjuk, megértsük, megoldjuk, szeressük. Belső üresség sokunkra törhet rá, természetes hullámzás része életünkben. A gond akkor van, ha megakadunk a hullám alsó szakaszán, és nem emelkedünk fel újra. Hadd meséljek kicsit a pszichológia egy...
Van, hogy az ember magát kell szeresse, szórakoztassa, értékelje, mert a világ nem ér rá ilyesmire.