Mi alakítja az igazságérzetünket?

"Ez nem igazságos!" Ismerős mondat és érzés, igaz? De vajon mi alapján érezzük, vagy döntjük el, hogy valami igazságos-e, és ha léteznek az igazságosságnak különböző mércéi, miért nem tartjuk mind ugyanazt igazságosnak tartani?

Szabályokra, normákra szükségünk van

Ha valaki látta a Netflixen a 1971-es Zimbardo börtönkísérlet új feldolgozását, (Netflix) amiben önkénteseket jelölnek ki "rabok" és "börtönőrök" szerepére, végignézhette a dinamikákat, hogyan hat a rabokra, ha az éjjeli és nappali őrök nem ugyanazokat az elvárásokat támasztják feléjük, sőt, mi történik akkor, amikor az egyik műszak minden szabályt eltöröl: anarchia.

Szabályokra ugyanis szükségünk van ahhoz, hogy csoportban, közösségben tudjunk létezni. 

De ami jogszerű, még nem feltétlenül érződik igazságosnak. Ami az egyik ember számára méltányos, a másiknak akár súlyos igazságtalanságot is jelenthet. Van, akinek az igazságosság azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyit kap, másnak azt, hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van, megint más számára az a méltányos, ha az kap többet, aki többet tett érte.

Hogyan igazodunk el a szabályok között?

A kapott rendszereken kívül mi magunk is építünk rendszereket korábban megélt igazságtalanságok, tapasztalatok alapján: "Többé nem hagyom, hogy kihasználjanak." "Mindig nekem kell résen lennem." "Az emberekben nem lehet igazán megbízni."

Ezek a szabályok védelmet jelenthetnek konkrét helyzetekre, később azonban azt is befolyásolhatják, hogyan értelmezzük az új helyzeteket. Ezért amikor azt gondoljuk: "Ez igazságtalan!" érdemes néha egy pillanatra megállni.

• Mi alapján ítélem meg ezt a helyzetet?
• Egy általános szabályt, a saját értékrendemet vagy egy korábbi tapasztalatomat veszem alapul?
• Mi az, amit biztosan tudok, és mi az, amit csak feltételezek?
• Ha én lennék a másik helyében, ugyanígy látnám?
• Van-e olyan szempont, amit eddig nem vettem figyelembe?

A pszichés rugalmasság különösen fontos, főként napjainkban. 

Ami nem jelenti, hogy le kell mondanunk az igazságérzetünkről, ahogy azt sem jelenti, hogy minden véleményt egyformán elfogadunk. Inkább jelenti azt, hogy képesek vagyunk megvizsgálni a saját mércéinket, és nyitottak maradunk más szempontok megértésére is.

Rendszer a rendszerekben

Nemcsak azt érdemes tehát kutatnunk, hogy mi az igazság, érdemes arra is figyelnünk, hogy milyen rendszer alapján nevezünk valamit igazságosnak vagy igazságtalannak?

Ismerjük fel, hogy különböző rendszerek – az egyetemesnek tekintett erkölcsi elvek, a társadalmi és közösségi normák, valamint a személyes értékrendünk – egyszerre is jelen lehetnek a gondolkodásunkban. Ezek között akár hierarchia is kialakulhat, ami nem feltétlenül állandó sorrend. Helyzettől, érzelmi érintettségtől, élethelyzettől és személyes fejlődésünktől stb. függően változhat, hogy melyik rendszer válik meghatározóvá. Előfordulhat, hogy egy adott helyzetben a társadalmi elvárásokat követjük, máskor a személyes meggyőződésünket, megint máskor egy egyetemesnek tekintett erkölcsi elvet helyezünk előtérbe.

Vajon tudatosan választunk a külső és belső rendszerek között, amikor valamivel kapcsolatban állást foglalunk, vagy automatikusan annak a rendszernek adunk elsőbbséget, amelyik a legerősebben hat épp ránk?

• Mit helyezünk előtérbe, amikor a személyes érdekünk, a közösség elvárása és az erkölcsi meggyőződésünk konfliktusba kerül?

• Van-e olyan értékünk, amelyet még a saját érdekeinkkel szemben is képviselni tudunk?

Az önismeret része lehet annak felismerése is, hogy milyen mércék szerint ítéljük meg a világot, honnan származnak ezek a mércék, és mikor, melyiknek adunk elsőbbséget. Nem feltétlenül az a cél, hogy mindig ugyanazt tartsuk igazságosnak, hanem hogy képesek legyünk tudatosan megvizsgálni, miért gondolkodunk épp úgy, ahogyan.