Elfoglalt világ

Igen, van, hogy az ember magát kell szeresse, szórakoztassa, értékelje, mert a világ nem ér rá ilyesmire. Fontos felismerni, mi minden várható el a környezetünktől, mert a reális helyzetfelmérés sok csalódástól megmenthet. Sokszor ugyanis nem arról szól a várt, remélt visszajelzés hiánya, hogy mi nem vagyunk elég szerethetőek, elismerhetőek, hanem az elfoglalt világ leterheltségéről: nincs ideje, nincs ereje, nincs kedve (kiégett). Ilyenkor nekünk kell megteremtenünk magunknak mindazt, amit kívülről várunk.

Ehhez fontos korrigálnunk (akár segítséggel) az önbizalomhiányt, a kisebbségi komplexust, a bűntudatra való hajlamot és társérzéseket, mert ezek mind olyan külső visszajelzésekre "éhes" minőségeink, amik várják, hogy kívülről megcáfolják őket, csak így tudnak számunkra elviselhetőbbé válni, míg fel nem fedezzük őket, és meg nem változtatjuk őket. 

Ha nem érkezik kívülről elismerés, dícséret, megértés, akkor neked kell magad megdícsérned, megértened, elismerned!

Hogy is szól a bölcs mondás? "Magad uram, ha szolgád nincs." Erősítenünk kell énképünk stabilitásán, mert a külvilág rombadőlésével küszködik épp a változások közepette, így kevesebb ideje jut ránk. Fel kell vértezni magunkat megfelelő megküzdési stratégiákkal, önismerettel, ami képes fülöncsípni belső, negatív elhajlásainkat; és helyzetkiismeréssel, hogy át tudjuk hidalni az ilyen időszakokat.

Szeresd magad! Értékeld magad! Adj magadban életet a világnak, ami elismer, átölel, erősít, ha kívülről nem kínálja fel magát!