2019-mérföldkő. Kapaszkojd!
Talán nem is gondoltuk akkor, hogy egy évszám ennyire élesen választhatja majd ketté az életünket: Azóta láthatjuk volt 2019 előtt és van 2019 után.
Hiszen 2019 óta szinte mindannyiunknak szembe kellett néznie valamivel, amire korábban talán nem volt felkészülve, legyen az félelem, bizonytalanság, veszteség, kiszolgáltatottság, kudarcélmény, vagy az, hogy nem tudjuk, mi következik.
Volt, aki elveszített valakit. Volt, aki saját egészségügyi problémákkal kellett megbirkózzon. Volt, aki a munkáját, a biztonságérzetét, a korábbi életformáját kellett elengedje. Volt, akinek a kapcsolatai változtak meg. És volt, akinek egyszerűen abbéli belső bizonyossága rendült meg, hogy a világ nagyjából kiszámítható, és a holnap hasonlítani fog a tegnapra.
2019 nem pusztán 365 nap. Egy korszak kezdete újabb és újabb 365 nappal, újabb és újabb változással, miközben mi magunk is változunk.
Nem feltétlenül tudatosan. Nem egyik napról a másikra.
Az egyéni tapasztalat kollektív változássá nőtte ki magát, a kollektív tapasztalatok pedig nyomot hagynak az egyénekben is, és amikor emberek milliói élnek át hosszabb időn keresztül bizonytalanságot, veszteséget, elszigetelődést vagy fenyegetettséget, annak pszichés következményei sem maradnak pusztán egyéni történetek.
Mindennapi jelenség lett (saját vagy mások tapasztalásai révén) a szorongás, a depresszió, a feszültség és ingerlékenység, a harag és egymásnak feszülés, az önmagunkkal szembeni keménység; és egyre gyakoribbak az önbántalmazás különböző formái is.
Az elmúlt évek nemcsak azt feszegetik: "Na, hogy bírod?", hanem azt is "Ki vagy te akkor, amikor már nem működnek azok a régi kapaszkodók, amelyekre korábban építettél?"
Ezért érdemes lehet nem csak azt néznünk, mi változott körülöttünk, hanem azt is: Mi változott bennünk 2019 óta?
- Miben lettünk óvatosabbak?
- Mitől félünk jobban?
- Minek a hiánya ellenére kell továbbhaladnunk?
- Milyen mintáink erősödtek fel, amik korábban esetleg fel sem tűntek?
Milyen új erőforrásokat tanultunk meg használni? Milyen belső és külső kapaszkodók válhatnának különösen fontossá az új korszakban?
Amibe kapaszkodhatunk félelem és bizonytalanság idején
- Kapcsolatok – család, barátok, közösségek. Nem feltétlenül megoldást kell kapnunk; sokszor már az is erőforrás, hogy valaki tudja, min megyünk keresztül.
- Kiszámítható hétköznapok – rutinok, megszokott tevékenységek, napi ritmus. Amikor a nagy világ kiszámíthatatlanná válik, a kicsi dolgok adhatnak kontrollélményt.
- Saját kompetenciánk – annak felismerésébe, hogy "nem tudom, mi fog történni, de már sok nehéz helyzetet megoldottam."
- A jelen pillanat – nem a teljes jövő bizonytalanságát kell egyszerre elviselni, hanem azt, ami éppen most történik.
- Értékek és jelentés – amikor nem tudjuk kontrollálni az eseményeket, sokszor az válik kapaszkodóvá, hogy tudjuk, mihez szeretnénk hűek maradni.
- Természet és a testünk – mozgás, séta, természetben töltött idő, alvás, testi ritmusok. Ezek nem oldják meg a veszteséget vagy a szorongás okát, de segíthetik az idegrendszer szabályozását.
- A segítségkérés képessége – annak elfogadása, hogy a függetlenség nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.
- A gyász és a veszteség megélése – nem minden veszteséget kell "leküzdeni". Van, amit először el kell gyászolni, hogy később új helyet kaphasson bennünk.
- Rugalmasság – nem feltétlenül "kell erősnek lennem", hanem elég, hogy képes vagyok változni, amikor a körülmények változnak.
- Önmagunkkal való együttérzés – különösen akkor, amikor kudarcot vallunk vagy nem úgy teljesítünk, ahogy korábban megszoktuk.
- Humor és játékosság – válságban sem veszítjük el annak jogát, hogy nevessünk, örüljünk vagy egyszerűen jól érezzük magunkat.
- Közösségi cselekvés – mások támogatása, önkéntesség, valami közös ügyhöz való kapcsolódás visszaadhatja a hatásosság érzését.
- Spirituális vagy transzcendens kapaszkodók – hit, meditáció, ima, természetélmény, annak megélése, hogy az élet nagyobb összefüggés része. Nem kell ugyanahhoz a hitrendszerhez tartozni ahhoz, hogy valaki jelentést találjon benne.
- Szakmai segítség – pszichológus, támogató csoport, gyászfeldolgozás stb., amikor a saját erőforrások már nem elegendők.