Életünk minden szakasza hordoz szépséget, kihívást és nehézséget. Folyamatosan találkozunk az öröm, a csalódás és a fájdalom lehetőségeivel. Gyakran csak kívül keressük ezek forrását: Ki, vagy mi tesz minket boldoggá? Kit, vagy mit okolhatunk a szenvedésért? Ez teljesen érthető, hiszen kapcsolatokban, közösségekben élünk, mégis érdemes megállni egy...
BLOG
Ken Wilber munkássága már jó ideje felkeltette az érdeklődésemet. Egy átfogó vizsgálat alapján alkotta meg azt a tudatosság-térképet, amely máig rendkívül hasznos iránymutatásként szolgál (Concepts for an evolving world c. könyv).
Kapcsolataink fontos meghatározója, hogyan tudunk másokkal kapcsolatot teremteni, fenntartani, hogyan tudunk másokhoz érzelmileg kötődni. Mióta az ember foglalkozik lelkiséggel, foglalkozik viselkedési, érzelmi, gondolkodási mintázatokkal, próbálja megérteni, mi alapján formálódnak a kapcsolatok.
Feltűnt, hogy aki valamiben igazán jó, az attól jó benne, hogy milyen sok időt töltött már el azzal, amiben jó, és mennyiszer gyakorolja újra meg újra? Felbukkanhat belőlünk bármi, ami jó, de amint nincs rá időnk, halványulni kezd az ereje.
Minden új év lehetőségek tárháza. Még arra is lehetőséget ad, hogy eldöntsük, mit kezdjünk magukkal a lehetőségekkel. A szépet, a jót a kellemeset ne hagyjuk begyűrődni a nehézségek alá! Engedjük általuk dolgozni magunkban a hála gyógyító erejét! A nehézségekben ne csak a fájdalmat, de a tanítást is fedezzük fel! Így válhatunk egyre erősebbé, egyre...
Ha körülnézek, rengeteg harcost látok – mind külső, mind belső csaták tengerében. Napról napra, óráról órára küzdünk a stressz, az aggodalom, a félelmek és a konfliktusok hullámai között. Nem csoda, ha az öröm pillanatai keserédesek: viharverten nehéz őszintén örülni.
A dolgok, történések hatással vannak ránk, megérintenek minket. Megtörténik valami, szemtanúi, résztvevői, részesei vagyunk, és ez elindít bennünk érzelmeket, gondolatokat. Mi az, ami igazán ténylegesen hat ránk? Ami történt? Vagy amit gondolunk, érzünk azzal kapcsolatban, ami történt?
Mennyien gondoljuk azt, hogy szégyen törékenynek lenni! Pedig NEM AZ!
Biztosan ismeri a klasszikus példát: amikor lerakunk az asztalra egy poharat, ami pontosan félig van vízzel, egyesek félig tele, mások félig üres pohárként látják. Ez a kis példa sokkal többről szól, mint egyszerű szójáték. Valójában a világképünket, a nehézségekhez való hozzáállásunkat és a lelki jóllétünket tükrözi.
Elhárítunk, óvunk, védünk! Kiváló szlogen lehet tűzoltáshoz, de a pszichológia világában kicsit másként működik az elhárítás és védelem. Érezhetően csökkenti bennünk átmenetileg az "égő tüzet", azaz feszültséget, negatív érzéseket, de nem oldja meg hosszú távra a védelmünket, hogy egészséges önismeretünk, egészségesen fejlődő kapcsolataink,...
Sokszor a "nincs kedvem" egyszerűen védekezés, mert nincs elég erőnk ahhoz, hogy feldolgozzuk, elfogadjuk, megértsük, megoldjuk, szeressük. Belső üresség sokunkra törhet rá, természetes hullámzás része életünkben. A gond akkor van, ha megakadunk a hullám alsó szakaszán, és nem emelkedünk fel újra. Hadd meséljek kicsit a pszichológia egy...











