Ventilálunk: kieresztjük a gőzt?
A dolgok, történések hatással vannak ránk, megérintenek minket. Megtörténik valami, szemtanúi, résztvevői, részesei vagyunk, és ez elindít bennünk érzelmeket, gondolatokat. Mi az, ami igazán ténylegesen hat ránk? Ami történt? Vagy amit gondolunk, érzünk azzal kapcsolatban, ami történt?
Gondoljunk csak bele: az hat ránk, ha igazságtalanság ért minket, ha semmibe vettek, ha kudarcot vallottunk, vagy ha ezek miatt csalódottság, tehetetlenség, harag kínoz minket?
Lehet, hogy valójában attól szenvedünk, amit érzünk és gondolunk a történtek miatt, és nem magától az eseménytől? Ha így van, logikus lenne, hogy a jobb közérzet érdekében a kiváltott érzelmekkel és gondolatokkal kezdjünk valamit. Sokan azonban inkább azt szeretnék megváltoztatni, amire nincs hatásuk – mert már megtörtént. A változás nem a múlt, hanem a jelenbeli érzések, gondolatok tudatos kezelésében rejlik.
Az ilyen szélmalomharc felőrlő tud lenni. Érzelemgyűjtögetés és ventilálás korszakát éljük és egyre több ember küzd belső feszültségekkel, fel nem dolgozott érzelmekkel. Az elviselhetőséghez ahol lehet, puffogtatjuk az elégedetlenséget, mint egy sípoló teáskanna, amelyikben már forr a víz, mégsem vesszük le a tűzről. Így csak egyre többen sípolunk idegesítően, ahogy puffog belőlünk a panasz.
A ventilálás könnyít rajtunk, de csak átmenetileg! Jönnek az újabb
konfliktusokat, az újabb feszültség, míg már a ventilálás is csak további tűz a forrongó teáskannák alá. A puffogásunk nem más, mint érzelmek,
gondolatok súlya alatt szenvedő emberek levegő után
kapkodása.
Hova vezet ez? Hisz jogos, vannak helyzetek, amikor az ember ösztönösen úgy próbálja megkönnyíteni a saját feszültségét, hogy másoknak panaszkodik, ami adhat pillanatnyi megkönnyebbülést, de hosszú távon nem oldja meg a valódi problémát, sőt, tovább szíthatja a feszültséget.
Az tűnik ésszerű megoldásnak, ha leemeljük a "teáskannát a tűzről", hogy ne termelődjön további gőz, de hogyan kezdjünk hozzá? Önvizsgálat. Ez lesz a kulcsszavunk! Meg kell találjuk, a mi esetünkben mi bennünk az olaj tűzre, amitől majd szét robbanunk, meg kell ismerni a használati utasítást önmagunk nyugalmához, békéjéhez.