Vak hit - Wheeler jelenség

1995-ben McArthur Wheeler besétált két Pittsburghi bankba és fényes nappal kirabolta azokat úgy, hogy semmivel nem takarta el az arcát. Még aznap éjjel letartóztatták. Mikor a rendőrség megmutatta neki a biztonsági kamerák felvételeit Mr. Wheeler döbbenten és hitetlenül állt a felvételek előtt. "De hiszen bekentem az arcom citromlével!"- motyogta magában. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a citromlé egyfajta "láthatatlan tinta" és felismerhetetlenné teszi a kamerák számára.

Az abszurd történet felkeltette David Dunning és Justin Kruger (1999) pszichológusok érdeklődését és elindult annak vizsgálata, hogyan lehetséges, hogy valaki teljes meggyőződéssel ragaszkodik téves hitéhez. A kutatások eredményeként született meg a Dunning–Kruger-effektus fogalma: ez a kognitív torzítás arra utal, hogy a kevés tudással rendelkezők hajlamosak túlértékelni a képességeiket, míg a szakértők gyakran épp alábecsülik saját tudásukat.

Wheeler citromlé trükkje a pszichológia legismertebb példája lett annak, hogy a tudatlanság önhitt bizonyosság forrása lehet. Mit is mond ki a Dunning-Kruger-effektus?

• A tudás elején hirtelen felszökik az önbizalom ("a tudatlan bátorsága").
• Aztán ahogy az ember rájön a téma bonyolultságára, mélypontra kerül ("önbizalom-völgy").
• Végül a szakértelem megszerzésével lassan és stabilan nő a valódi, megalapozott magabiztosság.

Összefoglalva: azok, akik kevés tudással vagy készséggel rendelkeznek egy adott területen, hajlamosak túlbecsülni a saját képességeiket; ezzel szemben a valóban hozzáértő, tapasztalt emberek gyakran alulértékelik a saját tudásukat, mert tisztában vannak a téma összetettségével, és azt feltételezik, hogy mások is hasonlóan tájékozottak.

Ez a kognitív torzítás megmagyarázza, miért lehet valaki magabiztos a tévedéseiben, míg a kompetensebb emberek gyakran bizonytalanabbnak tűnnek.

Ha önbizalom gondjai vannak, ha nehezen találja a visszautat lelki egyensúlyához, keressen! KLIKK