Miért kulcsfontosságú a boldogsághoz a szociális jóllét?
Kasley Killam egészségügyi-társadalomtudós, aki a társas kapcsolatok és közösségi elfogadottság szerepét vizsgálja az emberi jóllétben, könyvében (link) azt állítja, hogy a testi és lelki egészség mellett a szociális jóllét (azaz a kapcsolataink minősége és közösségi életünk) is alapvető szükséglet a boldogsághoz. A következő TED előadásának is pontosan ez a témája: Miért kulcsfontosságú a boldogsághoz a szociális jóllét? Íme a fordítása azoknak, akik nem beszélnek jól angolul. (Az eredeti videó forrása)
Esetleírás
Egy nő, akit ismerek és Majának fogom hívni, sok változáson ment keresztül rövid idő alatt. Férjhez ment, a férjével a férj munkája miatt másik városba költözött, ahol senkit sem ismert. Új szerepbe helyezkedett, el kezdett otthonról dolgozni, mindezt úgy, hogy közben meg kellett birkóznia azzal, hogy édesapjánál demenciát diagnosztizáltak.
Ahhoz, hogy kezelni tudja mindezzel a változással járó stresszt, Maja még nagyobb hangsúlyt fektetett a fizikai és mentális egészségére. Szinte minden nap tornázott, egészségesen táplálkozott, heti egyszer terápiára járt, és mindez ténylegesen segített, a teste erősödött, mentálisan ellenállóbbá vált, de csak egy bizonyos pontig. Továbbra is küszködött, gyakran ébredt fel az éjszaka közepén, úgy érezte nem tud fókuszálni, elvesztette a motivációját a mindennapokban. Maja mindent megtett, amit általában az orvosok tanácsolnak ahhoz, hogy fizikálisan és mentálisan egészségesek lehessünk, valami mégis hiányzott.
Mi lenne, ha azt mondanám Önöknek, hogy az, ami Majának hiányzott, millióknak hiányzik világszerte, és lehetnek Önnek is hiányzik? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ha ez a valami nincs meg az életünkben, az alááshatja minden más erőfeszítésünket, hogy egészségesek lehessünk, sőt még az életünket is megrövidítheti?
Már több, mint egy évtizede kutatom ezt a valamit, és rájöttem arra, hogy az egészségről alkotott tradicionális gondolkodásmódunk nem teljes. Ha egészségünkre kizárólagosan fizikális és mentális egészségként tekintünk, akkor átsiklunk afelett, ami szerintem a legnagyobb kihívás, ugyanakkor a legnagyobb lehetőség jelen korunkban: ez pedig a szociális jóllét. Míg a fizikai egészség a testünkről, a mentális egészségünk a lelkünkről, a szociális jóllét a kapcsolatainkról szól.
Ha valaki nem hallotta még ezt a kifejezést korábban, az azért van, mert még nem került bele a fősodratú szótárba, pedig ugyanolyan fontos ez is. Majának nem volt még szociális jóllét érzése az új otthonában. Nem tudott találkozni a családjával, a barátaival, a kollégáival személyesen, és sokszor teltek el hetek úgy, hogy csakis a férjével tudott minőségi időt tölteni. Az ő története mutatja nekünk, hogy nem lehetünk teljességben egészségesek, és nem tudunk kiteljesedni, ha csak a testünkkel a lelkünkkel foglalkozunk, és nem teszünk hangsúlyt a kapcsolatainkra is.
Majához hasonlóan világszerte milliók életében telnek el úgy hosszú hetek, hogy nincs egy barát, egy családtag sem, akihez szólhatnának akár egy szót is. Globálisan négyből egy ember magányos, és világszerte a felnőttek 20%-a érzi úgy, hogy nincs senki, akihez fordulhatnának támogatásért. Gondoljanak ebbe bele!
Ötből egy ember, akivel találkoznak érezheti úgy, hogy nincs senkije. Ez több mint mélyen elszomorító, nevezhetjük közegészségügyi krízisnek.
Az elszigeteltség érzése stresszt vált ki a testből, és gyengíti az immunrendszert. Kockázatnak tesz ki, agyvérzésnek, szívbetegségnek, cukorbetegségnek, demenciának, depressziónak és korai elhalálozásnak. A szociális jóllét szükséges a hosszú élethez.
Szociális jóllét
Most gondolkodhatnak azon, hogy is néz ki a szociális jóllét? Mit is jelenthet? Nos, arról szól, hogyan tudunk kiépíteni szoros kapcsolatot a családunkkal, barátainkkal, a partnerünkkel, önmagunkkal. Van-e rendszeres kapcsolatunk a munkatársainkkal, a szomszédainkkal? Megvan-e bennünk annak érzése, hogy közösséghez tartozunk. A szociális jóllét arról szól, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű kapcsolatunk van.
További esetek
Maja története példa arra, milyen kihívást jelenthet a szociális jóllét hiánya. Munkám során sok további történetet hallok.
- Mint amilyen például Jay története, aki első éves egyetemi hallgató és nagyon szeretne beilleszkedni, de nehezen jön ki a szobatársaival és gyakran van honvágya.
- Vagy Serena és Ali, aki egy pár, és "zsonglőrködnek" a gyereknevelés káoszában, a munkahelyen való helytállásban, így alig marad idejük, hogy barátokkal találkozzanak, vagy kettesben lehessenek.
- Vagy Henry aki nemrégiben ment nyugdíjba, élvezi a párjával eltöltött időt, mégis úgy érzi, elveszett lélek a munkahelyi csapata nélkül, és arra vágyik, hogy bárcsak gyakrabban találkozhatna a gyerekeivel, unokáival.
Ezek a történetek mutatják, hogy a szociális jóllét fontos mindannyiunk számára minden korosztályban. Így ha nem tudják honnan is kezdjék, próbálják ki az 5-3-1 irányelvet, amiről a könyvemben írok.
Tűzzék ki célul, hogy kapcsolatba lépnek 5 különböző emberrel minden egyes héten, ebből erősítsenek meg legalább 3 kapcsolatot, hogy napi egy órát tudjanak kapcsolódni valakivel.
Nézzük meg ezt jobban!
Elsőként lépjenek kapcsolatba 5 különböző emberrel minden héten. Olyan ez, mintha sokféle zöldséget vagy más tápláló ételt kipróbálnánk. Kutatások bizonyítják, hogy ha sokféle emberrel lépünk kapcsolatba az gyümölcsözőbb. Az 5 emberük lehet közeli szerettük, véletlen találkozás, akár teljesen idegen személy is. Van egy kutatás, amit különösen szeretek. Azt mutatja be, hogy azok az emberek, akik mosolyognak, szemkontaktust teremtenek vagy csevegnek a pincérrel boldogabbaknak tartotják magukat, erősebb másokhoz tartozás érzéséről számolnak be, mint akik csak beszaladnak felkapni a kávéjukat és már mennek is tovább.
Következő lépés: erősítsenek meg legalább 3 szoros kapcsolatot! Mind hallottunk már a teendők-listáról, de most arra szeretném megkérni Önöket, hogy írjanak egy szerethetők-listát. Ki jelenti a legtöbbet Önöknek? Kivel tudnak leginkább önmaguk lenni? Legalább 3 a listára kerülő emberrel vegyék szorosabbra a kapcsolatot. Szervezzék meg, hogy rendszeresen együtt töltsenek időt, mutassák ki, hogy érdeklődnek az életük iránt, és nyíljanak meg azzal kapcsolatban, hogy min mennek keresztül, mi mindent tapasztalnak.
Gyakran teszik fel nekem a kérdést: Kell, hogy személyes jelenlét legyen? Számít a chatelés is? A kutatások azt mutatják, hogy a személyes kapcsolat az ideális, így erre törekedjenek, amikor csak lehet, de mindenképpen van annak is haszna, ha virtuálisan kapcsolódnak.
- Végül, töltsenek el egy órát naponta jelentőségteljes kapcsolatban. Ha valaki introvertált személyiség (ha érdekel bővebben a kifejezés, klikk ide), valószínűleg most azt gondolja, hogy napi egy óra az sok. Megértem. Meglepő lehet, de én magam is introvertált vagyok. Hadd hozzak egy példát: ahogy napi 8 óra alvás javasolt mindenkinek, nem mindannyiunknak van valóban pont ennyi alvásra szüksége. Az is lehet, hogy Ön azért gondolja, hogy napi egy óra túl soknak hangzik, mert túlzottan elfoglalt, de hadd adjak egy kihívást: az USA-ban a felnőttek átlagosan 4.5 órát töltenek el az okostelefonjukkal. Úgyhogy ahelyett hogy a közösségi oldalakat böngészi, írjon rá egy barátra. Ahelyett, hogy főcímeket olvasgat, írjon egy köszönet kártyát. Ahelyett, hogy podcast-ot hallgat, hívja fel egy családtagját!
Maja eleget tett a kihívásnak, és beütemezett találkozókat új helyi barátokkal, akikre szert tett; eljárt közösségi eseményekre, kedves üzeneteket dobott be a szomszédok levelesládájába, eltervezte, mikor látogatja meg a családtagjait és meghívta a korábbi barátait, hogy keressék fel. És azzal, hogy megtámogatta a szociális jóllétét, nagyobb eredményt ért el, mint amennyit azzal érhetett volna el, ha csakis a fizikai és mentális egészségére figyel. Ezt onnan tudom, hogy Maja én magam vagyok.
Nagyon lelkes vagyok, ha olyan eszközöket oszthatok meg, melyek segítik a szociális jóllétet, mert őszintén, nekem is szükségem van ilyesmire, tudom mennyit segíthetnek. Az 5-3-1-es irányelv egy módja annak, hogyan lehetünk proaktívak, céltudatosak a kapcsolatainkat illetően. És pont ez a lényeg! Legyenek proaktívak, legyenek céltudatosak a szociális jóllétüket illetően! Együttesen kell megformálnunk egy olyan társadalmat, mely támogatja a szociális jóllétet!
Vízió
A következő évtizedre lelki szemeimmel olyan oktatókat vizualizálok, akik kiállnak a szociális jóllétért az iskolákban. És ahogy a gyerekek edzik az izmaikat a testnevelés órán, úgy edződnek a szociális izmok is a kapcsolódás órán.
A következő évtizedre városokat és peremvárosokat látok, amiket úgy terveznek, hogy számontartják a szociális jóllét igényét, és olyan gyülekezési helyeket hoznak létre, amik segítik az egységérzetet, ahol a közösségépítéssel foglalkozóknak elég ereje van ahhoz, hogy mindezt életrekeltsék.
A következő évtizedben hiszem, hogy a szociális jóllét olyannyira beleívódik a kollektív tudatosságunkba, mint amennyire közismertté vált mára a mentális egészség szükségessége. Hiszen nem is olyan régen, a mentális egészség még tabu téma volt, stigmatizálással járt. Mostanra viszont a közszereplők nyíltan beszélnek róla, egy egész iparág épült ki a támogatására, és egyre több ember jár terápiára úgy, mintha edzőterembe járna.
Ebben a jövőképben a magány csökken, ahogy a dohányzás is kezdett alábbhagyni attól kezdve, hogy felfigyeltünk rá, és közegészségügyi problémaként tekintettünk rá. Ebben a jövőképben remélem, hogy a szociális jóllét olyan mélyen beleszövődik a kultúránk szerkezetébe, hogy senkinek nem lesz szüksége már az 5-3-1-es irányelvre.
Ahhoz, hogy eljussunk idáig, tegyék a társas kapcsolódást prioritássá ne csak Önmaguk, hanem szeretteik számára is, mert a saját szociális jóllét táplálásának szépsége táplálja természetes módon mindenki más szociális jóllétét, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Köszönöm!"