Minek menjek ezzel pszichológushoz? A halogatás láthatatlan ára
"Ugyan már, ez semmi… majd elmúlik." "Most nincs időm ezzel foglalkozni." "Nem akarom túlreagálni." Ismerős mondatok? Amikor lelki nehézségek jelennek meg – legyen szó akár apró szorongásról, motivációvesztésről, állandó fáradtságról vagy hangulatingadozásról –, sokan hajlamosak elbagatellizálni őket. A társadalmi beidegződés is azt súgja, hogy csak komoly bajjal megyünk pszichológushoz.
A lelki folyamatok azonban nem csak fekete-fehérek. Ami ma "apró kellemetlenség", az idővel könnyen elmélyülhet, belesimulhat a mindennapokba, majd egyszer csak jelentős teherként jelenik meg.
Miért tűnnek jelentéktelennek az első jelek?
A bennünk megjelenő változás ritkán harsány. A legtöbbünk annyira hozzászokik a folyamatos teljesítéshez és az állandó alkalmazkodáshoz, hogy a lelki feszültség első rezdüléseit egyszerűen a "normális terhelés" részének tekintjük.
"Most kicsit stresszesebb időszak van."
"Csak fáradt vagyok, majd kipihenem."
"Mindenki küzd valamivel, én se panaszkodhatok."
Ezek a gondolatok sokszor nem is tudatos döntések, inkább automatikus önnyugtatások. Természetes, hogy nyugtatni akarjuk magunkat, el akarjuk hitetni magunkkal: amit érzünk, az csak átmeneti. Hiszen működni kell tovább, tartani kell a tempót, teljesíteni kell a szerepeket.
A mentális egyensúly azonban ritkán omlik össze egyszerre. Többnyire apró, halk jelzésekkel indul: egy röpke szorítás a mellkasban, egy hirtelen dühkitörés, egy "nincs kedvem" érzés, ami egyre többször bukkan fel. Ezek az eltolódások annyira finomak, hogy gyakran csak akkor vesszük észre őket, amikor már jóval nehezebb visszatalálni a régi ritmushoz.
Az első jelek azért tűnnek jelentéktelennek, mert belesimulnak a mindennapjainkba. Megtanulunk együtt élni velük – egészen addig, amíg már nem csupán árnyalatok, hanem jól körülhatárolható terhek lesznek.
Gyakori "apró jelek", amiket sokan figyelmen kívül hagynak:
-
fokozott ingerlékenység
-
szokatlanul gyors kimerülés
-
halogatás, motivációvesztés
-
szorongó gyomorszorítás, feszültség
-
alvásminőség romlása
-
érdeklődés csökkenése
-
túlterheltség érzése akkor is, amikor "nem lenne rá ok"
Ezek önmagukban valóban múló jelenségek lehetnek – de ha tartósan jelen vannak, jelzik, hogy valami kibillent a belső egyensúlyból.
Mihez vezethet, ha nem mérjük fel időben a mentális egyensúly hiányát?
A tünetek fokozódhatnak
A test és a lélek igyekszik kompenzálni, de ha a feszültség tartós, a "kis jel" idővel nagyobb problémává nőhet. Ez gyakran vezet:
-
kimerüléshez, kiégéshez
-
szorongásos tünetekhez,
-
hangulati mélypontokhoz,
-
tartós stresszreakcióhoz.
A kapcsolatok minősége romolhat
Ha belül feszülünk, az gyakran kifelé is látható:
– türelmetlenekké válunk,
– megszűnik rugalmas hozzáálásunk,
– egyre inkább elzárkózunk.
Ezek fokozatosan távolságot teremthetnek családban, párkapcsolatban, barátok között.
Csökkenhet a teljesítmény
A motivációvesztés vagy a koncentráció romlása hatással lehet a munkára, tanulásra, döntéshozatalra. Sokszor ilyenkor már nem csak "lelki teher", hanem életvezetési nehézség is megjelenik.
A test is reagálhat
A lelki egyensúly hiánya gyakran fizikai tünetekkel üzen:
-
fejfájás,
-
izomfeszülés,
-
gyomorpanaszok,
-
alvászavar stb.
Miért érdemes "apró jelekkel" is szakemberhez fordulni?
A pszichológushoz nem csak akkor megyünk, amikor már nagy a baj.
A lelki jólét fenntartása éppúgy igényel törődést, mint a fizikai egészség
Minél korábban kezdünk foglalkozni a belső működéseinkkel, annál könnyebb megelőzni a túlterhelést. Lehet, hogy csupán néhány alkalomra van szükség az egyensúly visszaállításához. A korai felismerés sokszor gyors, hatékony támogatást tesz lehetővé.
Az önismeret nem luxus, hanem befektetés
Az önismeret segít megérteni, hogyan működünk, hogyan reagálunk, és mit tehetünk a saját jóllétünkért. Nem kell megvárni, míg egy apró zavar nagy problémává nő. A mentális egyensúly hiányának jelei sokszor halkan kopogtatnak – és épp ezért könnyű őket nem meghallani. A segítségkérés nem gyengeség, hanem felelős döntés: törődés önmagaddal és a jövőddel.
Ha úgy érzed, valami belül disszonáns, még ha kicsinek tűnik is: érdemes ránézni.