Állj meg, mielőtt tovább rohannál!

A kiégésből való gyógyulás nem azzal kezdődik, hogy még többet próbálsz teljesíteni, hanem épp ellenkezőleg: azzal, hogy megállsz és észreveszed, hogy valami nincs rendben. Ez az a pillanat, amikor a cselekvés helyét az önreflexió kell átvegye. A modern élet tempója arra kondicionál minket, hogy a fáradtságot, érdektelenséget vagy a testi jeleket "túléljük", "kibírjuk", vagy elnyomjuk kávéval, munkával, újabb feladatokkal. A kiégés nem a gyengeség jele, hanem a szervezet jelzőrendszere, ami azt mondja: "túl sok volt". Az új lehetőség ezért a változtatásban van, de sokszor bátorság kell ahhoz, hogy nemet tudjunk mondani arra, ami kimerít.

Figyelj a tested jelzéseire

A test az egyik legőszintébb jelzőrendszerünk. Sokszor előbb tudja, hogy baj van, mint a tudatunk. A tartós fáradtság, a gyakori fejfájás, a szívritmus-változások, az alvászavar vagy a gyomorpanaszok mind üzenhetik, hogy a tested túl sokáig próbált helytállni a tartós stresszben. Amikor a test jelez, az nem gyengeség — hanem kommunikáció. Próbál segíteni a tünetekkel.
Ha megtanulod komolyan venni ezeket a finom jelzéseket, időben észreveheted a kimerülés kezdetét — és ez az egyik legfontosabb lépés a felépülés felé. "A test nem árul el — csak jelez, ha már túl sokat vállaltunk."

Tanulj meg újra pihenni

A kiégés egyik legfőbb jele, hogy már pihenni sem tudsz igazán. Fekszel a kanapén, de az agyad még mindig dolgozik. A pihenés nem arról kell szóljon, hogy épp semmit sem csinálsz, hanem az idegrendszer, a hormonháztartás és az érzelmek regenerálásáról.
Kezdd apró lépésekkel:

• rövid szünetek munka közben,

• pár perc séta vagy mély légzés,

• természet, zene, alkotás, mozgás, meditáció — bármi, ami valóban kapcsolatot teremt önmagaddal.

A pihenés nem jutalom, amit "meg kell érdemelni", hanem alapvető biológiai szükséglet. Ha megtagadod magadtól, az olyasmi, mintha kihúznád a konnektorból a töltőt — miközben elvárod, hogy működj.

Beszélj róla

A kiégés egyik csapdája az elszigetelődés. Azt hisszük, "másnak nehezebb", "én ezt nem mondhatom el", "nem akarok terhet rakni senkire", pedig a kimondott szavak oldják a belső feszültséget. Amikor beszélsz róla, a problémáid megnevezhetővé, feldolgozhatóvá válnak.
Egy támogató beszélgetés — legyen az baráttal, családtaggal vagy pszichológussal — új nézőpontokat adhat, és visszahozhatja az érzelmi kapcsolat élményét. Nem kell megoldani mindent — elég, ha elkezded megosztani. Az első kimondott mondat már része a javulásnak.

"Amíg magadban tartod, addig te viseled egyedül. Amint kimondod, már ketten tartjátok."

Vizsgáld meg a határaidat

A kiégés mélyén gyakran ott van egy láthatatlan mondat: "Nem akarok csalódást okozni." Ezért túl sokat vállalunk, mindig elérhetőek vagyunk, megfelelünk — míg végül eltűnnek a határaink.
Pedig az "igen" csak akkor hiteles, ha van mellette "nem" is.
Kezdd azzal, hogy megfigyeled:

• hol mondasz igent úgy, hogy belül nemet érzel?

• milyen helyzetek merítik ki újra és újra az energiáidat?

• mi az, amit csak megszokásból csinálsz, nem szívből?

A határaid nem mások ellen vannak, hanem önmagad védelmére.
A "nem" kimondása gyakran a legnagyobb önszeretet.

Ismerd fel, hogy a kiégés nem a siker útja, hanem a teljesítmény gátja

A kiégés egyik legkorábbi jele, hogy a megszokott teljesítmény hirtelen visszaesik. Nehezebben koncentrálsz, tovább tart a feladatok elvégzése, elmarad az a flow-érzés, ami korábban hajtott. Ilyenkor a legtöbben ösztönösen még jobban próbálnak erőlködni, ami csak tovább mélyíti a kimerülést.

A kiégésben nem a motiváció fogy el végleg, hanem az idegrendszer tartalékai. Ahogy a testednek, úgy az agyadnak is szüksége van regenerációra: alvásra, szünetekre, a "semmittevés" engedélyére. A teljesítmény ilyenkor nem a képességek hiányát jelzi, hanem a túlterheltség következményét. Váltogasd a terhelést és a pihenést tudatosan, tűzz ki reális célokat, ne a régi tempóhoz mérd magad. engedd meg magadnak, hogy most kevesebb is elég – mert ez nem visszalépés, hanem helyreállítás.