Egyre több ember tapasztalja meg, hogy akár kapcsolatban él, akár egyedül, valamilyen formában mégis ott motoszkál benne a hiány, a bizonytalanság vagy az elégedetlenség érzése. A párkapcsolatban élők gyakran a saját elvárásaik, konfliktusaik vagy társuk másfajta szükségletei miatt éreznek nyomást, míg az egyedül élők a magány, az összehasonlítás vagy a "nem vagyok elég" gondolata miatt szoronganak. A modern világban mindkét életforma kihívásokkal jár, ezért sokan keresik a választ: vajon hol találhatunk valódi boldogságot?

Aki érti a saját érzéseit, tud határokat húzni, értéket adni és befogadni, az bármelyik életformában megtalálhatja a harmóniát. A kérdés így nem az, hogy "kapcsolatban vagy egyedül jobb?", hanem az, hogy mennyire tudunk kapcsolódni önmagunkhoz – mert ha ez a kapcsolat rendben van, bármelyik élethelyzetből ki tud nőni a boldogság.

Ha kapcsolatban vagy, de nem vagy boldog

1. A félelem elegendő érv a maradásra?
Sokan maradnak egy kapcsolatban csak azért, mert félnek a bizonytalanságtól, a magánytól vagy attól, hogy nem találnak jobbat. De ha egy kapcsolatban a félelem a legerősebb kötelék, az már nem biztonság, hanem belső fogság. Érdemes megvizsgálni: tényleg a kapcsolat köt, vagy csak a félelem tart vissza?

2. A boldogtalanság nem "majd elmúlik" típusú probléma.
Ha hónapok óta nem érzed magad jól, ha állandóan alkalmazkodsz, vagy ha már elfáradtál a próbálkozásba, ezek jelzések. A kapcsolat akkor működik, ha két ember igyekszik, nem csak az egyik.

3. Tegyél fel magadnak kérdéseket

• Mi az, ami ebben a kapcsolatban valóban boldoggá tesz, és mi az, ami folyamatosan feszültséget okoz? Milyen arányban van a boldogság/feszültség?

• Érzem-e, hogy a szükségleteim és értékeim tiszteletben vannak tartva?

• Valóban a jelenlétünk kell egymásnak, vagy csak a rutin, hogy ott van valaki mellettünk? 

• Milyen érzések uralkodnak leggyakrabban: szeretet, biztonság, boldogság, vagy inkább frusztráció, szorongás, harag?

• Mit mondanék egy közeli barátomnak, aki ugyanebben a helyzetben van?

• Tudok-e őszintén kommunikálni az érzéseimről és szükségleteimről, vagy inkább visszafogom magam a konfliktus elkerülése miatt?

• Ha most kilépnék, mi a legnagyobb félelmem, és mi a legnagyobb lehetőségem?

• Mi az, amit a kapcsolatban kapok, de nem akarok, és mi az, amit szeretnék, de nem kapok meg?

4. A kilépés nem kudarc, hanem döntés.
Sokan szégyenérzet miatt maradnak: "mit mondanak majd?", "annyit fektettem bele…". De az önmagadért hozott döntések nem kudarcok, hanem önbecsülést erősítő lépések.

5. Kérj támogatást.
Nem kell egyedül megküzdened ezzel. Lehet ez barát, családtag vagy szakember – néha már az is felszabadító, ha kimondod: "nem vagyok jól".

Ha egyedül vagy, de nem sikerül kapcsolatot kialakítanod

1. Nem veled van a baj, de lehet, hogy veled kezdődik a megoldás.
Gyakran nem a "nincs szerencsém" a valódi ok, hanem mélyebb minták: félelem a kötődéstől, alacsony önértékelés, túl magas vagy túl bizonytalan elvárások. Ezek felismerése nem hibakeresés, hanem felszabadulás kezdete.

2. A magánytól való félelem rossz tanácsadó.
Ha valaki csak azért akar kapcsolatot, hogy ne legyen egyedül, könnyen kerül olyan helyzetbe, ahol az igényei háttérbe szorulnak, és újra csalódik. A kapcsolatvágy akkor működik jól, ha nem pánikból, hanem vágyból születik.

3. Légy őszinte magadhoz: valóban nyitott vagy?
Sokszor azt hisszük, készen állunk, de közben falakat építünk. Túl gyors elutasítások, bizalmatlanság, kritizálás, cinizmus – mind lehetnek rejtett védekezések.

4. A kapcsolat nem a hiányaid megoldása, hanem a teljességed kiterjesztése.
Ha először önmagaddal tanulsz meg jól lenni, könnyebben vonzol be egészséges, valódi kapcsolódást.

5. Apró lépésekkel is épülhet új történet.
Nem kell egy nagy szerelemmel kezdeni. Elég egy beszélgetés, egy új találkozás, vagy egy kicsit nyitottabb jelenlét. A kapcsolatok gyakran ott születnek, ahol nem erőlködünk.