OCD-s a szerettem. Mit tegyek?
Az OCD (lsd. korábbi írásom) nemcsak az egyén életét, hanem a környezetét is érinti. A családtagok és barátok megértése és türelme nagyban csökkentheti az OCD-vel élők életének beszűkülését. Ugyanakkor a környezetnek gyakran kihívást jelent felismerni, hogy egy-egy helyzetben mi a leginkább támogató viselkedés, és hogyan őrizhetik meg a segítségnyújtás mellett saját életük integritását, saját értékeiket, saját napi rutinjukat, időbeosztásukat, hogyan védhetik saját érzéseiket, mentális egészségüket.
Mi segíthet?
Ismerd meg az OCD-t
Képezd magad a jelenséggel kapcsolatban, hogy jobban megérthesd a dinamikát, tudd, mire számíthatsz.
Minél jobban átlátod, érted, annál könnyebben tudod megtalálni benne a saját lehetőségeidet - feladataidat.
Légy türelmes, de ne támogasd a kényszereket
Ne vegyél részt a kényszercselekvésekben, rituálékban.
Empatikusan halgasd meg, de engedd, hogy a szakember által tanult stratégiákat alkalmazza.
Kommunikálj nyugodtan és empatikusan
Kérdezd meg, mire van szüksége, és hallgasd meg anélkül, hogy megoldanád a problémát.
Nyugodt, megértő kommunikáció csökkentheti a szorongását.
Lehetőség szerint tanulj asszertív kommunikációt!
Segíts a mindennapok strukturálásában
Strukturált napirend, pihenés, stresszkezelő tevékenységek, séta vagy mozgás mind támogató hatásúak.
Ezek nem helyettesítik a kezelést, de csökkenthetik a szorongás és a kényszercselekvések mértékét.
Számolj vele, hogy több időre lehet szüksége a saját körei miatt, de ne támogasd a végtelenségig elnyújtást, halogatást.
Bátoríts a szakemberhez fordulásra
Pszichológus vagy pszichiáter segíthet a kényszergondolatok és szorongás kezelésében. /OCD kezeléséről bővebben >> ITT /
Ha a családtagok is részt vesznek a támogató munkában, könnyebb követni a terápiás célokat és a gyógyszeres kezelést.
Saját erőforrásaid, lehetőségeid megismerése
Fontos, hogy a te megélésed, te érzéseid is validálásra kerüljenek, de azok ne okozzanak további bűntudatot, szorongást abban, aki az OCD-vel küzd. Sokat segít, ha tudatában vagy saját határaidnak, és azt asszertívan tudod közvetíteni.
Segíthetnek mindebben:
Családi vagy támogató csoportok: találkozások más érintettekkel, tapasztalatcsere, jó gyakorlatok megismerése
Pszichoedukáció: szakmai információk arról, hogyan kezeljük a kényszereket és a szorongást
Terápia és önreflexió: a családtagok, barátok is fordulhatnak pszichológushoz, hogy hogy fejlesszék saját megküzdési stratégiáikat, kezeljék a stresszt, és erősítsék belső erőforrásaikat
Éngondoskodás: fontos, hogy az érintettek is fenn tudják tartani saját rutinjukat, pihenésüket, hobbijaikat és időbeosztásukat, így hosszú távon is fenntartható marad a segítségnyújtás
Egy OCD-vel élő hozzátartozó mellett lenni sokszor érzelmileg megterhelő, fárasztó és időnként kifejezetten nehéz. Előfordulhat, hogy a folyamat során a családtagok és barátok is úgy érzik, alkalmazkodniuk kell, várniuk kell, vagy éppen "elszenvedniük" bizonyos helyzeteket. Fontos azonban emlékezni arra, hogy az OCD-vel küzdő ember nem választja ezt az állapotot, és nem szándékosan nehezíti meg a környezete életét.
A kényszergondolatok és kényszercselekvések mögött erős félelmek és szorongás áll, amelyek az érintett számára nagyon is valósak. A megértés, a türelem és a következetes, mégis empatikus hozzáállás nemcsak az OCD-vel élőt segíti, hanem hosszú távon a környezet számára is könnyebbséget hozhat.
Bár a javulás gyakran lépésről lépésre történik, és időt igényel, mindenkinek közös érdeke, hogy az érintett mielőbb visszanyerje életminőségét és önállóságát. A megfelelő szakmai segítséggel, valamint a család és barátok tudatos, támogató jelenlétével a változás lehetséges. Ez nemcsak az OCD-vel élő ember számára jelent reményt, hanem azoknak is, akik mellette állnak nap mint nap.