Hogyan álljak ki magamért?
Hogyan képviseljem magam egy egyre kiszámíthatatlanabb világban – legyen szó munkahelyről, párkapcsolatról, családról vagy akár társadalmi kérdésekről? Hogyan lépjem meg azt, amit szeretnék, amikor a körülöttünk zajló változások is csak erősítik a belső bizonytalanságot?
-
Mit várhatok el? Mit engedhetek meg magamnak?
-
Lesz következménye, ha megszólalok, ha kimondom, amit szeretnék?
Nem lesz ebből konfliktus? Nem kerülök még rosszabb helyzetbe?
Hogy kezeljem a lemondásokkal járó érzelmeket, feszültséget?
Modern világunkban jogosan érezheti bárki úgy, hogy egyszerre két irányból kap nyomást. Egyrészt "Légy önmagad, állj ki magadért!" másrészt viszont a valóság gyakran azt közvetíti: "Ne lógj ki a sorból. Tanulj meg alkalmazkodni!"
Ez az ellentmondás elbizonytalaníthat: Mit várnak el tőlem? Mihez van jogom?
Önérvényesítés
Amikor arról beszélünk, hogy álljunk ki magunkért, könnyen gondolkodunk szélsőségekben: vagy teljesen alkalmazkodunk, vagy minden helyzetben harcosan képviseljük magunkat. A valóság azonban sokkal árnyaltabb.
Ha párhuzamot szeretnék húzni jobb érthetőség kedvéért, az egészséges önérvényesítés olyasmi, mint az asszertív kommunikáció: nem csak kitör belőlünk ami bánt, ami fojtogat, hanem úgy tudjuk megfogalmazni saját szükségleteinket, véleményünket, hogy közben tiszteletben tartjuk mások határait is.
Az őszinte, tiszta kommunikáció sok konfliktust nem felerősít, hanem megelőz. Az önképviselet tehát nem feltétlenül hangos. sokszor inkább nyugodt és következetes.
Miért olyan nehéz mégis kiállni magunkért?
Sok tényező befolyásolja, mennyire tudjuk képviselni önmagunkat, íme néhány:
Tanult szokások és minták
Az, ahogyan kiállunk – vagy éppen nem állunk ki – magunkért, gyakran gyerekkorban kialakult mintákból ered. Ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a konfliktusokat elkerülték, ahol a véleménykülönbséget tiszteletlenségnek tekintették, vagy ahol a "jó gyerek" az volt, aki alkalmazkodik, akkor felnőttként is könnyen automatikussá válhat a háttérbe húzódás, az elfojtások.
A megfelelési kényszer
Sokan szeretnének úgy elfogadottak és megbecsültek lenni, hogy közben azt érzik: ezért folyamatosan tenniük kell. Az elfogadás iránti vágy természetes emberi igény. A probléma akkor jelenik meg, amikor az elfogadás ára az lesz, hogy folyamatosan háttérbe szorítsuk saját szükségleteinket és a ki nem mondott igények lassan frusztrációt és belső feszültséget halmozhatnak fel.
Önbizalomhiány és önértékelési bizonytalanság
Ha valaki belül nem biztos abban, hogy a gondolatai, érzései vagy igényei valóban fontosak, akkor sokkal nehezebb képviselni azokat.
Biztos, hogy igazam van? Nem reagálom túl?" Lehet, hogy mások jobban látják a helyzetet?
Ilyenkor az ember inkább elhallgat, mintsem kockáztassa, hogy téved.
Az elutasítástól vagy kudarctól való félelem
Az önérvényesítés mindig hordoz valamennyi kockázatot. Ha megszólalunk, ha határt húzunk, ha nemet mondunk, előfordulhat, hogy valaki nem ért egyet velünk. Sokan ezért inkább elkerülik a helyzetet, mert félnek attól, hogy:
-
megromlik a kapcsolat,
-
konfliktus alakul ki,
-
negatívan ítélik meg őket,
vagy elveszítenek egy lehetőséget.
A felelősségvállalástól, következménytől való félelem
Amikor kiállunk magunkért, egyben felelősséget is vállalunk a döntéseinkért. Ez lehet ijesztő.
Ha kimondjuk, mit szeretnénk, azzal együtt járhat mások reakciója, a kapcsolatok változása, vagy akár egy helyzet új irányba fordulása. Emiatt gyakran biztonságosabbnak tűnik alkalmazkodni, mint aktívan alakítani a történéseket. Készen állunk vajon arra az útra, amin a változás végigvezet?
A társadalmi és munkahelyi nyomás
A modern világ kettős üzenetet közvetít: "Valósítsd meg önmagad, állj ki magadért!" Másrészt sok munkahelyi vagy társadalmi helyzetben még mindig erős az alkalmazkodás elvárása:
Ne okozz konfliktust, ne kérdezz túl sokat, ne menj szembe a többséggel!
Hol van az a pont, ahol még képviselhetem magam, de nem sodrom veszélybe a jövőmet?
Konfliktuskerülő működés
A konfliktuskerülés gyakran tanult stratégia. Gyermekkorban kialakulhat az a belső meggyőződés, hogy a konfliktus veszélyes, "hátrányokkal jár". Ilyenkor az ember inkább igyekszik megelőzni a feszültséget: alkalmazkodik, visszavonul, hallgat. Rövid távon ez valóban csökkentheti a feszültséget, hosszabb távon azonban könnyen oda vezethet, hogy a saját igényeink háttérbe szorulnak, miközben a belső elégedetlenségünk egyre erősödik.
Kötődési minták és kapcsolati tapasztalatok
Ha valaki azt tanulta meg korábban, hogy a kapcsolat biztonsága attól függ, mennyire alkalmazkodik a másikhoz, akkor felnőttként is könnyebben mond le a saját szükségleteiről.
- Ha kimondom, amit szeretnék, vajon a másik még mindig elfogad majd?
Társadalmi és kulturális hatások
Sok kultúrában – különösen a közép-európai térségben – hosszú ideig erősen jelen volt az alkalmazkodás, a tekintélytisztelet és a "ne szólj szám, nem fáj fejem" szemlélet.
Bár már más időket élünk, ezek a minták generációkon keresztül öröklődhetnek tovább a családokban és a munkahelyi kultúrában is, és a jelenlegi gazdasági, politikai, társadalmi helyzet, ahogy erősödnek félelmek, mintha hozná vissza ezt a mintát.
Nem kell szélsőségekben gondolkodni
Fontos felismerni, hogy az önképviselet nem "minden vagy semmi" alapon kell működjön. Nem kell mindig minden helyzetben teljes erővel kiállni. Az önérvényesítés inkább folyamat, mint egyszeri döntés és sok apró lépésből áll:
-
egy határ meghúzása,
-
egy kérdés feltevése,
-
egy vélemény megfogalmazása.
Az identitás és személyes autonómia fejlődésével foglalkozó pszichológusok hangsúlyozzák, hogy az önazonosság fokozatosan erősödik, és nem egyik napról a másikra tör fel, ezért fontos a türelem és a következetesség.
Gyakorlati lépések az önképviselet felé
Tisztázd magadban, mi fontos neked
Nehéz kiállni valamiért, ha nem világos, mi az. Vizsgáld meg, miért is lenne az jó? Kinek fontos? Mi változna, ha ki állnál érte? Mik a vele járó változás előnyei és hátrányai?
Kezdd kisebb helyzetekkel
Nem kell a legnehezebb konfliktusnál kezdeni. Egy apró "nem" is gyakorlás. Fontos a sikerélmény. Az apró sikerek a bátorság építőkövei a régi működés változtatásához.
Fogadd el, hogy nem mindenki fog egyetérteni
Legyél azzal tisztában, hogy az önképviselet nem garancia arra, hogy mindenki elfogadja az álláspontodat, de segít abban, hogy önazonos maradj.
Az önképviselet kapcsolatépítés, nem pedig harc
Sokan azért félnek kiállni magukért, mert attól tartanak, hogy ezzel konfliktust generálnak, holott az egészséges önérvényesítés valójában KAPCSOLATÉPÍTÉS: a tisztább kommunikáció, az egyértelműbb határok, őszintébb viszonyokat eredményeznek.
S bár a világ sokszor valóban alkalmazkodásra ösztönöz, az egyensúly nem a teljes beletörődés és nem is a folyamatos konfrontáció, hanem az a pont, ahol lépésről lépésre megtanuljuk képviselni azt, ami számunkra fontos, figyelembevéve a lehetőségeinket.
A határok kijelölése és a vélemény felvállalása tanulható készség, és mint minden készség, gyakorlást igényel.
Ha úgy érzed túl sok mindenben hoztál kompromisszumot és nem találod a helyed a saját életedben; ha nehezen adsz hangot annak, amit TE szeretnél; nincs erőd újításhoz, változáshoz, megújuláshoz pedig túlfeszítenek a mindennapok, érdemes konzultálni szakemberrel. Már pár alkalom is adhat új nézőpontokat, megértéseket, erőt a további lépésekhez.