Okozhat szorongást a hipnózis tudata? (kutatás)

J. Reyher Ph.D. és John G. Wilson M.A. már 1973-ban kutatta, hogyan kapcsolódik a szorongás és a hipnózis. Azt feltételezték ugyanis, hogy maga a hipnózis kifejezés, vagy a direkt hipnotikus indukciók már önmagukban is lehetnek szorongáskeltőek. Ennek jártak utána egy kísérlettel, aminek fordításából részletek következnek. 

A fordítást azért rakom fel a honlapomra, mert fontos kérdés sokakban, vajon a hipnózis nekik való technika-e? Elég jók-e hozzá? Hogy kell közben viselkedni? Tudják-e azt csinálni, ami elvárt hozzá? stb. 

A kérdések jogosak, de a hipnózis pont arról szól, hogyan lehet átsegíteni ezen az alanyokat azzal, ami a legalkalmasabb számukra ahhoz, hogy el tudjanak lazulni - és ehhez nem csak direkt, hanem indirekt indukciókat is használhatunk, ami előkészít, felkészít arra, amiről maga a hipnózis szól.

Bárki hipnotizálható? Ha érdekel a téma, javasolt blogbejegyzés:

Hipnózis: tévhitek és valóság
Hogyan működik a hipnózis?

FORDÍTÁS

"Amikor először találkozik valaki hipnotikus indukciós eljárással, sok esetben jelennek meg szorongás jelei, amik lehetnek verbális kifejezésektől kezdve egészen pszichoszomatikus tünetek is, mint például remegés, tikkelés, izzadás stb. Ilyen körülmények között gyakran nem tud létrejönni hipnotikus állapot.

"Pszichodinamikus szemléletünk szerint (1963) a szorongás jelenléte meghatározó. Olyan védő mechanizmusokat és más folyamatokat támogat, ami megakadályozza, hogy az alany együtt tudjon működni a terapeutával és képes legyen figyelmesen, belső kritika nélkül hallgatni szavait. 

Ahhoz, hogy az alany hipnotikus állapotba kerüljön, függetlenednie kell egyfajta adaptív (cselekvő) működéstől és passzívan engednie kell a terapeutának arra, hogy ő, azaz a terapeuta irányítsa a figyelmét az általa kiválasztott érzékszerven keresztül (pl. fixálja a tekintetét, érezze ahogy a bőre a fotelhez ér stb.) és meghatározza az ezekre adott válaszait. 

Azonban előfordulhat, hogy számos – most nem tárgyalt – okból kifolyólag hiába szeretne az alany együttműködni a terapeutával, nem feltétlenül sikerül neki. 

Ennek hátterében szorongás által motivált védekezési mechanizmusok állnak, például beindul a kritikus gondolkodás a terapeutával kapcsolatban, vagy különféle szorongást jelző mechanizmusok kapcsolnak be, mint nevetés, tikkelés. Ha helytálló a feltételezésünk, hogy a szorongás gátolni tudja a hipnotikus állapotba kerülést, akkor az indirekt indukciós eljárások – melyek nem tesznek említést a "hipnózisról" – hatékonyabbak lehetnek, mint a direkt indukciós módszerek.

Irodalmi bevezető

Sajnos nem áll rendelkezésünkre (megj.:1973-as cikk) kifejezetten indirekt indukciós módszerekkel végzett kutatás, vagy olyan vizsgálat, ami összehasonlította az indirekt és direkt indukciós módszereket hatékonyságát. Ugyanakkor egyre bővülő empirikus bizonyítékanyag támasztja alá azt az állítást, hogy a formális indukció nem feltétele a hipnózis létrejöttének.

Wells (1924) beszámolója szerint az alanyoknál elegendő előzetes tájékoztatást adni a szuggesztiók és a disszociáció működéséről mielőtt megkapják a direkt szuggesztiót. Glass és Barber (1961) sikeres eredményeket tudott felmutatni olyan esetekből, amikor az alany placebó hatású készítményt kapott, miközben arról tájékoztatták, hogy rendkívül erős hipnózist kiváltós szerről van szó. 

Hilgard (1972) azt állítja, hogy azok az alanyok, akik a Stanford Hipnábilitás (hipnotikus fogékonyság) Skálát formális indukció nélkül töltik ki ugyanolyan eredményt érnek el, mint akik nem kapnak ilyen indukciót. Arra sincs szükség az eredményekhez, hogy egyáltalán hipnózisnak nevezzék a folyamatot. 

Rosen (1953) szenzomotoros technikája arra épül, hogy relaxációs gyakorlatnak hívják a feladatot, mely során az alanyt arra kérik, hogy figyelmét szenzomotoros jelenségekre irányítsa. Miután spontán lecsukódik az alany szeme, elkezdődnek a hipnoanalízis eljárások. 

Barber és Glass (1962) arról számolt be, hogy az alanyok, akiket arra kérnek, hogy képzeljék el a hipnotikus jelenséget, amit egyébként könnyedén meg is tesznek, ugyanolyan magas pontszámot értek el a Barber-skálán, mint akik formális indukciókat kaptak.

Az olyan indirekt hipnotikus indukciós módszereket, mint pl. Rosen szenzomotoros technikája, eddig még nem hasonlították össze közvetlenül direkt indukciós módszerekkel, álláspontunk szerint azonban az indirekt módszereknek hatékonyabbnak kell lenniük.

Hipotéziseink a következők:

  1. "Relaxációként" megnevezett kísérleti helyzet kevesebb szorongást vált ki, mintha ugyanazt a helyzetet "hipnózisként" definiálják.

  2. A hipnotikus indukcióra való fogékonyság nagyobb, ha "relaxációnak" hívják a helyzetet, mintha ugyanazt a helyzetet "hipnózisként" határozzák meg.

Vizsgálati módszer:

20 önkéntes, egyetemi hallgató, nő alany vett részt a vizsgálatban Bevezetés a pszichológiába tárgy keretében, hogy megtapasztalják a "relaxációt és az ezzel kapcsolatos jelenségeket". Jobb kezükön az ujjaikra (középső- és mutatóujj) elektródákat helyeztek el galvanikus bőrreakció (GBR) megfigyeléséhez, poligráf segítségével. A felmérés után 34 tételes kérdőívet töltöttek ki (SHSS).

Folyamat:

Random módon rapid hipnózist (RHA) vagy explicit hipnózist (OH) végeztünk társ kutatóval. A hipnotizőr-kutató nem kapott rálátást az alanyokra. A kísérlet elején az alanyokat rákapcsoltuk a poligráfra. Miután stabil bőrellenállás alakult ki, az alany írásban kapott instrukciókat, amik alapján rapid vagy explicit hipnózisnak lettek kitéve. Attól függően, hogy az alany melyik csoportba került (rapid vagy nyílt), az instrukciók a következők voltak:

Eredmények:

Az első hipotézis esetében összehasonlítottuk a rapid hipnózis (relaxáció) vagy explicit hipnózis (nyílt) csoportoknál a GBR másodpercenkénti elhajlását. A második hipotézisnél összehasonlítottuk a Stanford Hipnábilitás Sklála (SHSS) értékeket a csoportoknál.

Diszkusszió

Az a klinikai észrevétel, miszerint sok alany számára a hipnózis kilátása szorongást vált ki, megerősítést nyer, mivel az explicit hipnózis (OH) csoport GBR értéke magasabb, és ebben a csoportban jobban vonakodtak attól, hogy megengedjék, hogy teljesüljön a folyamat célja. Bár ebből a csoportból 7-en a 21. kérdésre azt a választ adták, hogy hipnózisban voltak, csak 1 alany használta az állapot leírására magát a hipnózis kifejezést. 

Ha elfogadjuk GBR-t szorongásmérőként, akkor az SHSS pontszámok varianciájában mutatott jelentős különbség a két csoport között azt sugallja, hogy a szorongás akadályozta és segítette is a hipnózis kialakulását. az explicit hipnózis (OH) csoportban. 

Lehetséges azonban, hogy a GBR egyszerre mérte a szorongást és az izgalmat, az előbbi zavaró, az utóbbi pedig segítő tényező volt. Vagyis egyes alanyok a hipnózis szándékára úgy reagálnak, hogy a várakozás izgalma növeli a passzív vagy együttműködő szerep elfogadását a terapeutával szemben.

Felvetések

SZORONGÁS ÉS HIPNÓZIS INDUKCIÓ

A Jacobsoni progresszív relaxációs módszer hatékonysága hipnózis létrehozásában arra utal, hogy használata más helyzetekben, mint pl. deszenzitizációs terápia (félelmek csökkentésére) is hipnózist hoz létre. A kezelés célja – aminek mind a kliens, mind a terapeuta tudatában van – indirekt szuggesztióként működik, ami hozzájárulhat a sikeres végkifejlethez. Ez a jelenség tapasztalható az akkupunktúra érzéstelenítő, jótékony hatásainál is. Rosen szenzomotoros technikája is explicit, azaz nyíltan megfogalmazott relaxációs szándékra épül és számtalan esetben értek el vele mély transzállapotot. Ezeknek a szempontoknak az érdemes alapján elmondható, hogy hipnózis történik szándékosság nélkül olyan szituációkban, ahol az alany relaxációs módszerek hatására passzív együttműködést mutat és képessé válik arra, hogy terapeuta irányítsa a figyelmét.

Bár az eredmények nem mutatják ki, hogy az indirekt indukciós módszerek hatékonyabbak lennének a direkteknél, a Jakobsoni progresszív relaxációs módszer már önmagában is hatékony, mivel az elnevezése egyfajta formális indukciós technika, ezért indokoltan hihetjük, hogy a hatékonysága növelhető lehet a technika vagy a kísérleti terv változtatásával. Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, hogy milyen hatással van a szorongás a fogékonyságra, a GBR-t, ami meglehetősen félreérthető eredményeket ad, le kellene cserélni direkt viselkedési megfigyelésekre. Egy szubjektív szorongás skála is eredményes lehetne. Az SHSS Skála tartalmazza a hipnózis kifejezést, törölni kellene belőle, és diszkrét kifejezést kellene használni"

FÜGGELÉK

Ez egy … (relaxációs/hipnózis) kísérlet. Önnek nagyon fontos szerepe van ebben a kutatásban, ami kb. 45 percig fog tartani. A kísérlet alanyai eltérő instrukciókat fognak kapni és fontos, hogy Mr. Wilson ne tudjon arról, Ön milyen típusú utasításokat kapott. Ez azért fontos, hogy ne legyenek elvárásai, ne tudja befolyásolni a kutatási eredményeket. Mr. Wilson megkísérli… (hogy relaxálni/hipnotizálni) Önt, egy jól ismert módszerrel. Kérjük ne kommentálja ezeket az utasításokat, ne tegyen fel velük kapcsoltban kérdéseket, míg Mr. Wilson be nem jelenti, hogy a kísérlet véget ért. Attól kezdve bármilyen kérdést feltehet a kutatással kapcsolatban. A kísérlettől nyugodtan visszaléphet indoklás nélkül, ha mégsem szeretne benne résztvenni. Amikor a végére írt jelen instrukcióknak, helyezze őket vissza a borítékba és jelezze Mr. Wilsonnak, hogy kész van. Köszönjük az együttműködését!

A 34 itemes kérdőív kérdései:

A 34 kérdéses kérdőív kérdései:

  1. Hogy érzi magát?
  2. Mesélne arról, mit tapasztalt?
  3. Mire emlékszik?
  4. Milyen érzései voltak a kísérlet közben?
  5. Miért tett eleget vagy miért nem tett eleget egyes feladatoknak?
  6. Mi volt a célja ezeknek a feladatoknak?
  7. Hogy érezte magát a feladatok elvégzése során?
  8. Hogy érezte magát, mikor felkértem a feladatok elvégzésére?
  9. Ön szerint miért adtam Önnek ezeket a feladatokat?
  10. Mi másra emlékszik még?
  11. Mit érzett velem kapcsolatban, aki egyetlen másik jelen lévő személy voltam a kísérleti helységben?
  12. Volt bármilyen élénk reakciója bármivel kapcsolatban, amit mondtam vagy csináltam a kísérlet során?
  13. Érzett bármi változást magában a kísérlet során?
  14. Mikor volt ez? (ha releváns)
  15. Ha érzett változást, írja le milyen volt. (ha releváns)
  16. Milyen állapotban érezte magát?
  17. Hasonló volt az állapota alváshoz?
  18. Hasonló volt az állapota relaxációhoz?
  19. Mi volt ennek a kísérletnek a célja?
  20. Volt már valaha hipnotizálva?
  21. Felmerül Önben, hogy a kísérlet során hipnotizálták?
  22. Mikor történt ilyen Ön szerint? (ha releváns)
  23. Tudatában volt ennek a kísérlet során? Annak tudatában volt, hogy ez egy hipnózis kísérlet?
  24. Mikor tudatosodott? (ha volt ilyen)
  25. Hirtelen jött rá, vagy fokozatosan? (ha releváns)
  26. Mi volt a reakciója, ha volt bármi?
  27. Most mi a reakciója?
  28. Most hogyan érez a hipnózissal kapcsolatban?
  29. Hogyan érzett hipnózissal kapcsolatban a kísérlet előtt?
  30. Van bármilyen kellemetlen tapasztalása a használt módszerrel kapcsolatban?
  31. Van még bármi, amit el tud mesélni?
  32. Van kérdése, hozzáfűznivalója a kísérlettel kapcsolatosan?
  33. Hány éves?
  34. Házas vagy szingli?

Forrás:

Joseph Reyher Ph.D. & John G. Wilson M.A. (1973) The Induction of Hypnosis: Indirect vs. Direct Methods and the Role of Anxiety, American Journal of Clinical Hypnosis, 15:4, 229-233


Share