Félig tele vagy félig üres pohár?
Biztosan ismeri a klasszikus példát: amikor lerakunk az asztalra egy poharat, ami pontosan félig van vízzel, egyesek félig tele, mások félig üres pohárként látják. Ez a kis példa sokkal többről szól, mint egyszerű szójáték. Valójában a világképünket, a nehézségekhez való hozzáállásunkat és a lelki jóllétünket tükrözi.

Ki mire fókuszál?
Azok, akik szerint már félig üres a pohár, a hiányra fókuszálnak. Talán többet panaszkodnak, elégedetlenkednek, szomorkodnak, mérgeskednek, veszekednek, hiszen fókuszuk arra irányul, hogy valamit teljességében elveszíthetnek. Azok, akik szerint még félig tele van a pohár, az optimistál. Arra fókuszálnak, annak örülnek, ami még elérhető, amivel a hiány enyhíthető, pótolható.
"a félig tele pohár" - az optimista
Az optimista ember a lehetőségekre fókuszál. Azt nézi, mi van meg, és hogyan lehet abból építkezni. Nem arról van szó, hogy tagadja a problémákat, hanem inkább arról, hogy az esélyekre figyel a veszélyek helyett.
Előnyei:
-
nagyobb kitartás nehéz helyzetekben,
-
jobb lelki és testi egészség,
-
erősebb emberi kapcsolatok,
-
több remény és motiváció.
Hátrányai:
-
hajlamos lehet elbagatellizálni a gondokat,
-
könnyebben csalódik, ha a dolgok nem a várakozásai szerint alakulnak,
-
olykor halogat, mert bízik a "majd megoldódik" hozzáállásban.
"a félig üres pohár" - a pesszimista
A pesszimista inkább a hiányokra és a veszélyekre figyel. Számára a félig üres pohár azt jelenti: valami nincs rendben, valami hiányzik. Ez a gondolkodásmód sokszor védekezés: "ha a rosszra számítok, nem ér csalódás."
Előnyei:
-
segít reálisan mérlegelni a kockázatokat,
-
erősebb biztonságérzetet adhat,
-
az ún. defenzív pesszimizmus miatt gyakran alaposabb felkészülést eredményez.
Hátrányai:
-
hajlamos az aggodalmaskodásra és a szorongásra,
-
sokszor észre sem veszi a lehetőségeket,
-
kapcsolataiban lehúzó hatású lehet,
-
fokozza a depresszió kockázatát.
Egyensúly - a "rugalmas realizmus"
Valójában senki sem 100%-ig optimista vagy pesszimista. A legtöbben a helyzettől függően váltogatjuk a szemléletünket. Az egészséges működés kulcsa a rugalmas realizmus: tudjunk optimisták lenni, amikor előrelépésre van szükség, és pesszimisták, amikor kockázatot kell mérlegelni.
Legközelebb, amikor meglátsz egy félig tele poharat, mikor mérlegelsz egy élethelyzetet, gondold végig: vajon melyik éned nézi most? És ami talán még fontosabb: mit nyernél, ha néha másik szemszögből tekintenél rá?
