Kitartás vagy beletörődés? A belső erő spirituális útja
A mai világban, ahol a politikai, gazdasági és társadalmi nyomás mértéke, időben való elhúzódása kimerítő és romboló, felmerülhet a kérdés: érdemes-e energiát, pénzt fordítani a lelki stabilitás helyreállítására, megtartására, vagy annyira kilátástalan a helyzet, hogy jobb beletörődni és "túlélni" a mindennapokat, mint további külső-belső harcokhoz gyűjtögetni az erőt?
Annak ellenére, hogy blogomban pszichológus szellemiségben írok, most hadd emeljek be spirituális megközelítést is, mert tapasztalom, hogy nehéz időket élünk és segíthet abban, hogy értelmet találjunk a kitartáshoz.
Belső erő
amit gyakran mások hamarabb látnak meg bennünk, mint mi magunk
Nap, mint nap aggódó, elkeseredett, megfáradt csodás emberekkel beszélgetek pszichológusként. Számomra a csodás szón van a hangsúly, és hogy mennyire nem látják ezt magukról.
A pszichológia szerint a belső stabilitás növeli a rezilienciát: ezáltal képesek lehetünk jobban kezelni a stresszt, a bizonytalanságot, a külső nyomást és javulhat az önértékelésünk is. A belső erő eszköz lehet a tudatos élethez, amely lehetővé teszi, hogy a külső világ hatásait ne automatikus reakciókkal, hanem kontrollált döntésekkel kezeljük.
Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a belső erő növelése nem feltétlenül tűnik mindenki számára egyszerűen csak áldásnak, hiszen ahogy nő a rálátásunk erősebben érzékelhetjük a világ igazságtalanságait, fájdalmait, korlátait, és ez további belső feszültséget, elégedetlenséget és konfliktusforrásokat szülhet bennünk. Így nézve a fejlődést a lelki erősödés tűnhet további stressz és szorongás forrásnak, ami újabb kimerüléshez, újabb kiábránduláshoz vezethet. A folytonos próbálkozás, törekvés pedig nehezítheti, hogy saját magunkat csodásnak lássuk.
Kimerítő valóság: lépéseink paradoxona
Világunk tele van olyan tapasztalat lehetőségekkel, melyek fényében a belső erő növelése újabb és újabb frusztrációval szembesíthet minket. Erősíthetjük tudatosan magunkat, de ezzel annak lehetőségét is erősítjük, hogy újabb terhek rakódnak ránk (hiszen bírjuk). Ezzel újra haragot, tehetetlenséget és kimerültséget élhetünk át, ha új színtereken történik is mindez.
Ez az, ami miatt érezhetjük úgy időnként, hogy könnyebb lenne elfordulni az egésztől, de a társadalmi elvárások, napi interakciók nem engedik meg a teljes elszigetelődést. Így a belső erő megújítása, fenntartása kompromisszumokkal, paradox módon önkorlátozással járhat. Ez erősíthet egy dilemmát: Kitartsunk, nekifussunk újra és újra? Vagy meneküljünk beletörődésbe, nemtörődésbe? A tudatos bátorságot és következetességet válasszunk, vagy energiaspórolásra törekedjünk inkább, és elégedjünk meg azzal, amire az elég.
Nem lehet, hogy a fenti dilemma tévút, és a kérdés valójában csak annyi:
Mit tartasz küldetésednek?
- Milyen hozzáállással éreznéd úgy, hogy volt értelme a törekvéseidnek és döntéseidnek?
- Miről szeretnéd, ha az életed szólna?
- Milyen megélésekkel éreznéd magad életed végén elégedettnek?
Ennek megfelelő célokat válassz!
Ismerd fel, hogy az okoz belső feszültséget, tehetetlenség érzést, ha olyasmiért harcolsz, amiről azt gondolod, hogy felesleges. Keresd, mi nem az!
A kérdés az: engeded-e, hogy a külvilág történései, törekvései, szélmalom harcai elvonják a figyelmed arról, amiért Te születtél?
Te pedig spirituális megközelítésből nézve azért vagy itt, hogy fejlődj aktuális önmagadhoz képest, újra és újra.
BELSŐ FELISMERÉSEK
Arra születtünk, hogy a "viharokat szélcsendbe szelidítsük, annyiszor, ahányszor csak feltámadnak".
A CSENDből érkeztünk, és a CSENDbe távozunk majd. Ismerjük a CSENDet. Bár elménk nem tudja mindig definiálni, mit is értsünk ezen, érzésre ismerjük. Elemünk. Minél távolabb kerülünk tőle, annál zaklatottabbak lehetünk. Minél jobban félünk tőle, annál távolabb kerülünk önvalónktól - holott folyton önvalónkat keressük.
- A valós CSEND otthonos. A kínos csend csupán a megszokott külső zaj hiánya.
- A valós CSEND önmagad átölelése: felemelő, hiszen ez belső lényeged.
- A CSENDhez való viszonyunk tükröt tart: jelzi hol helyezkedünk el.
A CSEND belső erő, amit küldetésünk beemelni önmagunkon keresztül ebbe a zajos világba.
Ez kihívás. Olykor nehéz. De mely küldetés nem az? Életünk végén pedig nem azt summázzuk, mi korbácsolt fel viharokat, zajokat bennünk, hanem hogy mivé váltak bennünk azok a viharok, zajok életünkk során.
Beletörődés vagy kitartás dilemmája nem létezik spirituális szinten. Felülírja a folyamatos CSENDre törekvés küldetése.
- Töltsd fel az emlékkönyved minél több lecsendesített emlékkel és akkor a viharok csak külső próbálkozásként érkeznek világodba, nem téged meghatározó lényegként.
- Tudatosítsd, hogy fontosak az ész-érvek, de nagy részük zaj, vagy zaj felé terel, ami csak vágyik arra, hogy lecsendesítsd magadban.
- Hozd egyensúlyba a zajokat és a csendet, és több értelmet láthatsz meg abban, ami CSAK zajok szintjén nézve kilátástalan, elkeserítő, kimerítő.