Az életközépi válság alternatív megközelítése

Chip Conley amerikai író, gondolkodó és vállalkozó azt hirdeti, hogy a különböző generációk (fiatalabbak és tapasztaltabbak) együttműködése kulcsfontosságú a jövő munkahelyein. Ezt "modern bölcsek" kifejezéssel helyezi kontextusba: aki több tapasztalattal rendelkezik, az ne helyezzük háttérbe, hanem adjon értéket. A következő 2023-asTED előadásában (angol videó) alternatívát ad arra, hogyan tekintsünk az életközépi válságra. Ennek fordítása alább olvasható.

Chip Conley

"Mi jut először eszükbe, ha meghallják azt a szót, hogy életközép? Válság. Igen. A rettegett életközépi válság, ami rengeteg vicc tárgya, holott valójában komoly dologról van szó.

Miután néhány barátomat elveszítettem életközépi öngyilkosság miatt, úgy döntöttem, hogy kialakítok egy új megközelítést ahelyett a szörnyű kép helyett, amit a 40-es, 50-es, 60-as éveinkről gondolunk. Ezt fogom megosztani Önökkel a következő 3 percben.

Az életközép egyike az élet három olyan szakaszának, mely a 20. században jelent meg. A serdülőkor nem létezett 1904-ig, míg a társadalom rá nem jött arra, hogy csak mert valaki eléri a pubertást, még nem jelenti azt, hogy felnőtt. A nyugdíjas kor pedig csak közel egy évszázada lett népszerűsítve azzal, hogy megjelent a nyugdíj, a társadalombiztosítás, majd 25 évvel később az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége is.

Életközépi válság

A pubertás és nyugdíjas kor sok szeretetet kapott, de van egy középső szakasz, ami viszont nem sok tiszteletre lett méltatva. Az életközépi szakasz tuljadonképpen természetes következménye annak a három évtizeddel meghosszabbodott élettartamnak, amit a 20. században nyertünk, és 1965-ben találták ki rá az "életközépi válság" nevet, ami nem hangzik valami jól.

Boldogság

Azok a kutatások, melyek azt vizsgálták, hogy a boldogság hogyan fejlődik az életkorral, azt mutatják, hogy körülbelül 22–23 éves kortól egészen 45–50 éves korig van egy hosszú, lassú hanyatlás az életben megélt elégedettségben, ami 45-50 évre éri el a mélypontot, ami persze az Önök esetében lehet eltérő. (nevet)

A jó hír viszont az, hogy 50 után egyre boldogabbak leszünk. Ezt hívják a boldogság "U-görbéjének". Szóval újra kellene kereteznünk azt, ahogy az életközépre tekintünk, valahogy úgy kellene felfognunk, ahogy gyerekkorunkban hallottunk a hernyó csodálatos átalakulásáról.

Metamorfózis

Ahogy a hernyó megállás nélkül eszik, mielőtt bebábozódik, úgy fogyasztunk és termelünk mi is őrült módon fiatal felnőttként. Aztán a hernyó úgy dönt, hogy életközépi pihenőt tart, bebábozódik, ami sötét, ragacsos és magányos, de itt történik az átalakulás. A folyamat során van egy báb, ami megreped, kinyílik és egy gyönyörű szárnyas lény bontakozik ki belőle, ami mindenkit elbűvöl: ő a pillangó.

Összefoglalva: a hernyó fogyaszt, a báb átalakul, a pillangó pedig beporzást hoz, teremt.

Új megközelítés

Mi lenne, ha újragondolnánk az életközépet, és nem válságként tekintenénk rá, hanem bábállapotként? Bebábozódunk. Ez az életközépi bábállapot.
Mi lenne ha az életközépet egy új korszak hajnalaként fognánk fel? Lehetne az az időszakunk, amikor azt a sok mindent, amit addig felhalmoztunk, elengedjük? Amikor készek vagyunk átalakulni, kinyitni a szárnyainkat, és megosztani a bölcsességünket a világgal az 50-es éveinktől kezdve és utána.

Ha így tekintenénk az életre, akkor talán tényleg menő dolog lehetne megöregedni.