Olvassunk spiritualitásról!

Ken Wilber munkássága már régebben felkeltette a figyelmem. Elvégzett egy vizsgálatot, melynek eredményeire építve megalkotott egy igen hasznos tudatosság térképet. 

Ebben vázolta, milyen szintjei vannak a tudat fejlődésének, és megjelölte, mely tudatállapottól működőképes a valós spirituális emelkedés olyan szinten, amikor már nem "csupán" útkeresés, útvesztőkben körözés, zengzetes címszavak alá tömörített, valójában továbbra is hierarchikus szintek harca. Félreértések elkerülése végett, nem becsülünk alá egyetlen szintet sem, hiszen mindnek megvan a maga tanítása! De a cél mégiscsak az egó korlátozó működéséből való kiemelkedés, a fejlődés, igaz?  Amennyiben megvalósítható, miért ne ezt tűznénk ki célul?

Wilber térképén a 7.szint az első transzperszonális szint. Aki az első 6 szint érzelmi mintáit még futtatja, annak felemelkedése akadályokba ütközik. Ahhoz, hogy valós spirituális emelkedésben lehessen részünk, ismernünk kell testünk vágyait, gondolataink útjait, érzelmeink ránk tett hatását; értenünk kell a világ rendszereinek működését és meg kell haladnunk a dualitás kettőségét, hiszen mindezek összessége képezi egónk akadályozó erejét. 

GONDOLATOK AZ EGÓRÓL

Szinte megszámolni sem tudom, mennyi spirituális, ezoterikus tanfolyamon, előadáson megfordultam 20 év alatt, ahol egyre erősítették bennem, hogy az egó rossz: Ne legyen egód! Ez a felemelkedéshez a megoldás! De azt egyik előadó sem cizellálta érthetően, mit is ért egón, mitől is kellene megszabadulni. A legtöbben önbizalomhiányosan, magukban kérdőjelekkel fogadták a feladatot, hogy ehhez sohasem lehetnek elég jók, így nem feltétlenüll az irányvonal betartása miatt maradtak, hanem mert milyen jó együtt lenni, milyen jó szép gondolatokat hallgatni! Az egón való munkálkodás vitathatatlanul közösségépítő. Azonban továbbra is jelen vannak azok az érzelmek - félelmek, vágyak, hitrendszerek - amik az első 6 szint körforgásaiban tartanak. (Szabad nem egyetérteni velem).

Mi is az egó spirituális megközelítésben? Hadd álljon itt egy általam vallott értelmezése. Az egó nem valami teljesen lebontandó részünk. Nem ellenségünk, legfeljebb alig ismert részünk, és az ismeretlentől sokan egyszerűen félünk, és meg szeretnénk szabadulni.

Miért ne tekinthetnénk rá úgy, mint egy ki-be kapcsolható, tudatosan monitorozható, duális működési folyamatra – aminek "ki-bekapcsolása" tulajdonképpen önmaga folytonos - de legalábbis nehéz helyzetekben történő - belső monitor alá helyezése. 

Lehet, hogy nem az a cél, hogy egyáltalán ne legyenek negatív érzelmeink, negatív gondolataink, hanem hogy fel tudjuk ismerni, mikor jelennek meg bennünk, milyen hatással vannak ránk - hogy át tudjuk azokat alakítani, fordítani építő jellegűvé. Mint amikor szakad az eső, nem az a cél, hogy ne ömöljön az égből a víz, hanem hogy összegyűjtsük a leömló vizet, hogy azután virágokat öntözhessünk vele. 

Vannak helyzetek, amikor szükséges az egó, amikor ki kell tudni állnunk magunkért, amikor döntéseket kell tudni hozni felelősségvállalással, hogy ne kerüljünk olyanoktól függőségbe, akik nem a mi érdekeinket képviselik. Szükségünk van az egó bizonyos minőségeire, amik védelmeznek, és kell az egó azon képessége, mely képes monitozni a nem védelmező részeit.

Az egó énünk része, tanuljuk meg elfogadni, szeretni. Tudatosságunk folyamatait érdemes erősítenünk ahhoz, hogy értelmezni, szabályozni tudjuk működését. Ne tiltással közelítsük meg, hiszen a tiltás azonnal megjelenít. Hogyan is szól a klasszikus példa?  Ne gondolj a citromra! Bumm! Ott a citrom képe bennünk. Ne legyen egód! Bumm! Már lubickol is az egó, és nem enged fejlődni.

A Wilber-i 7.-es szinthez ezt és sok mindent jobban meg kell értenünk. Elmélkedjünk! Figyeljük meg, mi hogyan jelenik megbennünk. Az irány jó, már csak lépést kell vele tartanunk önismeretünk, énképünk fejlesztésével. Menni fog ez!

Szívesen beszélgetne spirituális témákról? Keresse FB csoportomat, kövesse instagram oldalamat! Elérhetőségek