Miért fontos beszélni a szorongásról?

A szorongás az egyik leggyakoribb pszichés jelenség, amely kisebb mértékben természetes reakciónak számít, azonban tartóssá vagy túlzottá válva jelentősen ronthatja az életminőséget. Mivel a szorongás nagyon sok embert érint – gyakran rejtetten, felismeretlenül –, kiemelten fontos lenne, hogy társadalmi szinten is nagyobb hangsúlyt kapjon a tájékoztatás, a megértés és a korai felismerés. A szorongásos tünetek ismerete ugyanis nemcsak az érintetteknek segíthet időben segítséget kérni, hanem a környezetük számára is lehetőséget ad az empatikusabb, támogatóbb hozzáállás kialakítására. A megfelelő ismeretek csökkenthetik a stigmatizációt, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szorongás ne maradjon magányosan hordozott teher.

A Covid-19 pandémia óta egyre több ember számol be szorongásos tünetekről, belső feszültségről és állandó aggódásról. amit nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztanak. A bizonytalanság, a bezártság, a kiszámíthatatlan jövő, valamint az egészséggel és megélhetéssel kapcsolatos félelmek sokaknál hosszú távon is fennmaradó lelki terhelést okoztak. A pandémiát követően sem vált könnyebbé a helyzet: a hazai és nemzetközi gazdasági, politikai és egészségügyi helyzet kihívásai tovább erősítik a folyamatot, ami terheli mindannyiunk mentális állapotát.

Sokan természetesnek veszik az állandó feszültséget, az aggódást vagy a testi tüneteket, és nem gondolnak arra, hogy ezek mögött szorongásos zavar is állhat, így maga a szorongás gyakran felismeretlen vagy kezeletlen marad, pedig tartós fennállása nem csupán lelki kellemetlenség, hanem komoly következményekkel járhat, ezért fontos, hogy tájékozodójunk, ismerkedjünk a jelenséggel.

Lehetséges következmények

A kezeletlen szorongás jelentősen ronthatja az életminőséget: csökkentheti a teljesítőképességet, megnehezítheti a döntéshozatalt, alvászavarokat okozhat, és állandó kimerültséghez vezethet. Emellett komoly hatással van az emberi kapcsolatokra is – fokozhatja az ingerlékenységet, az elkerülő viselkedést, a visszahúzódást vagy éppen a túlzott megfelelési kényszert, ami párkapcsolati és családi konfliktusokhoz vezethet.

Hosszú távon a szorongás a testi egészséget is megterhelheti. Gyakoribbá válhatnak a fejfájások, emésztési problémák, szív- és érrendszeri panaszok, valamint az immunrendszer működése is gyengülhet. Éppen ezért kiemelten fontos a szorongás korai felismerése, megértése és megfelelő kezelése.

Nézzük meg röviden, mi is pontosan a szorongás? Milyen tünetek jelezhetik? Milyen hatékony megoldási lehetőségek állnak rendelkezésre a lelki egyensúly visszaállításához?

A szorongás

egy jövőorientált félelemérzés, amely gyakran bizonytalanságból, kontrollvesztettségből vagy fenyegetettségérzésből fakad. Fizikai, érzelmi és gondolati szinten egyaránt megnyilvánulhat, és sok esetben nem köthető konkrét veszélyhez.

Fajtái:

Generalizált szorongás (GAD)

A generalizált szorongás esetén az érintett személy szinte folyamatos, túlzott aggodalmat él át a mindennapi élet különböző területein.

Jellemző tünetei:

állandó aggódás
izomfeszültség
nyugtalanság
koncentrációs nehézségek
alvászavar
fokozott fáradékonyság

Pánikbetegség

A pánikbetegség hirtelen fellépő, epizodikus, intenzív szorongásos rohamokkal jár, amelyek gyakran testi tünetekkel társulnak.

Jellemző tünetei:

szívdobogásérzés
zsibbadás
légszomj
mellkasi fájdalom
szédülés
halálfélelem
kontrollvesztéstől való félelem

Szociális szorongás

A szociális szorongás a társas helyzetektől való erős félelemmel jár, különösen akkor, ha az egyén megítélésnek van kitéve.

Jellemző tünetei:

megszólalástól való félelem
izzadás, remegés
elkerülő viselkedés
alacsony önértékelés
fokozott önkritika
erős félelem attól, hogy mások észreveszik a szorongás jeleit (pl. remegés, elpirulás, izzadás)

Milyen egy szorongó ember működése?

Fontos tudni, hogy a szorongás nem jellemhiba! Azon, aki szorong, nem feltétlenül látszik, milyen belső viharok dúlnak benne - a külvilág sokszor csak a viselkedésével, reakcióival szembesül. Ezek felismerése segíthet megérteni a kapcsolati dinamikát, megmentheti a szóbanforgó kapcsolatot.

A szorongó embert jellemezheti:

Visszahúzódás, elszigetelődés (héj-effektus): A szorongó ember gyakran lemondhat programokat, és időnként érzelmileg nehezebben elérhetőnek tűnhet. A környezete ezt könnyen megélheti elutasításként, és a társaságban kialakulhat róla egy téves benyomás, például hogy "unalmas" vagy érdektelen. Ennek következtében a kapcsolatok fokozatosan ellaposodhatnak, a baráti kör beszűkülhet, a szorongó fél pedig egy idő után felhagyhat a kezdeményezéssel, mivel túl megterhelőnek éli meg a kapcsolódást.
Folyamatos megerősítés igény: A szorongás gyakran bizonytalanságérzést szül, ezért az érintett újra és újra megerősítést kereshet, például olyan kérdésekkel, mint: "Jól csináltam?" vagy "Szeretsz még?". Ez egy idő után rendkívül kimerítővé válhat a környezet számára, amit az úgynevezett empátiafáradás jelensége ír le. Ilyenkor megjelenhet az az érzés, hogy bármilyen visszajelzést adunk, az nem elég megnyugtató.
Ennek következményeként a környezet részéről türelmetlenség vagy ingerlékenység alakulhat ki, ami tovább növelheti a szorongó fél bűntudatát, és akaratlanul is megerősítheti a korábbi, szorongásvezérelt működésmódot.
Kontrollkényszer és merevség: A szorongó ember számára a világ gyakran kiszámíthatatlannak és veszélyesnek tűnik. Ezt az élményt sokszor fokozott szervezéssel és kontrollal próbálja ellensúlyozni. A környezet számára ez azt az érzést keltheti, mintha állandóan "tojáshéjon kellene járniuk", és saját szabadságuk jelentősen beszűkülne. Ennek következményeként a családtagok vagy ismerősök részéről megjelenhet a lázadás vagy a titkolózás, gyakran azért, hogy elkerüljék a szorongó fél erős szorongásos vagy pánikszerű reakcióit.
Érzelmi "átsugárzás": Az érzelmek ragadósak. Ha valaki mellett tartósan magas a feszültségszint, a környezet is elkezdheti átvenni ezt az érzelmi "rezgést". A partner és/vagy a gyermekek állandó készenléti állapotba kerülhetnek, akkor is, ha eredetileg nem volt okuk az aggodalomra. Ennek következtében otthon kollektív stressz alakulhat ki, és egy idő után senki sem tud igazán ellazulni.
Kritikusság, magas elvárások: A belső biztonságérzet megjelenéséhez a szorongó lehet túl kritikus, támaszthat magas elvárások saját maga és mások felé is. A környezet ettől érezheti úgy, hogy ők soha nem lehetnek elég jók.
Döntésképtelenség: A szorongó félhet a rossz választástól. Ez másokból kiválthat tehetetlenséget, és eltúlozhatja bennük a felelősség súlyát, mit megélhetnek teherként.
Ingerlékenység: Aki szorong, annak az idegrendszere túlterhelődhet, ami miatt ingerlékenyebbé válhat (folyamatos "túélélő mód"). A környezet emiatt érezhet indokolatlan feszültséget és bántást a szorongó fél jelenlétében.

Léteznek specifikus fóbiák is, speciális helyzetekben

A specifikus fóbiák olyan intenzív, irracionális félelmek, amelyek egy konkrét tárgyhoz, helyzethez vagy élőlényhez kapcsolódnak. Íme néhány gyakori példa megnevezéssel, blogbejegyzésbe is jól illeszthető formában. Íme néhány példa:

Állatok

Arachnofóbia – pókoktól való félelem
Cynofóbia – kutyáktól való félelem
Ophidiophobia – kígyóktól való félelem
Entomofóbia – rovaroktól való félelem

Természeti jelenségek

Acrofóbia – magasságtól való félelem
Astraphóbia – vihartól, mennydörgéstől való félelem
Hydrofóbia – víztől való félelem

Vér, orvosi helyzetek

Hematofóbia – vértől való félelem
Iatrofóbia – orvosoktól, orvosi beavatkozásoktól való félelem
Trypanofóbia – injekcióktól, tűktől való félelem

Helyzetek

Claustrofóbia – zárt terektől való félelem
Agorafóbia – nyílt vagy nehezen elhagyható helyektől való félelem
Aerofóbia – repüléstől való félelem

Szorongás vagy félelem?

A szorongás és a félelem fogalmait gyakran egymás szinonimájaként használjuk, azonban pszichológiai szempontból fontos különbségek vannak közöttük. Ezek megértése segíthet abban, hogy jobban felismerjük saját belső állapotainkat és megfelelőbb megküzdési stratégiákat válasszunk.

A félelem jellemzői

A félelem egy konkrét, azonnali veszélyre adott reakció. Evolúciós szempontból alapvető túlélési mechanizmus, amely segít gyors döntéseket hozni veszélyhelyzetben.

A félelem főbb jellemzői:

jól körülhatárolható kiváltó ok (pl. támadó állat, balesetveszély)
rövid ideig tart
azonnali cselekvésre ösztönöz (menekülés, védekezés)
a veszély elmúltával megszűnik

A szorongás jellemzői

Ezzel szemben a szorongás egy elnyújtott, gyakran meghatározhatatlan eredetű feszültségállapot, amely nem feltétlenül kapcsolódik valós, jelenlévő veszélyhez.

A szorongás főbb jellemzői: