A serdülő agy meglepő tudománya
Jennifer Pfeifer neurológia kutató és pszichológus, aki a serdülők agyának fejlődését, hormonális változásait, társas életét és mentális egészségét kutatja. Munkája során a tudományos eredményeket igyekszik gyakorlati tanácsokkal összekapcsolni, hogy segítsen a szülőknek, pedagógusoknak és a társadalomnak jobban megérteni a serdülőkor komplexitását. Pfeifer TED-előadásában kiemeli, hogy a serdülők nem problémák, hanem fejlődő képességekkel rendelkező fiatalok, akik megfelelő támogatással a társadalom jövőjének egyik legnagyobb potenciálját képviselik. (Eredeti TED videó). A következőkben az előadás fordítása olvasható.
"Az a munkám, hogy serdülők agyának működését tanulmányozom. Vizsgálom a hormonjaikat, a társas életüket, a mentális egészségüket, de főleg az agyműködésükbe szerettem bele. Ha vesszük egy 13 éves lány agyát, milliónyi összekapcsolódó idegszálból áll. Olyan, mintha a fejünkben egy műalkotás élne. Nem csodálatos? Sajnos azonban amit a serdülőkről tartunk, az nem ilyen csodálatos. Társadalmunknak nagy gyakorlata van abban, hogy ítélkezzünk a fiatalok felett, lebecsüljük őket. Minden új trendjük és technológiai újdonságuk kapcsán morális pánik tör ki. Ez rossz elvárásokat teremt, ahol senki sem nyer. Ezért az a küldetésem, hogy a tudomány segítségével változtassuk meg a társadalom narratíváját.
Milyennek látja a társadalom a serdülőket?
Gondoljanak csak bele! A mai társadalom azt állítja a serdülőkről, hogy túl szorongóak, túl depressziósak, telefonfüggők, tele vannak FOMO-val (félelem, hogy lemaradnak valamiről). Lépjünk vissza pár évtizedet! Ugyan más lesz a történet, de semmivel sem hízelgőbb: régebben a serdülők túl lázadóak, bulizó állatok voltak, rátapadtak a tévére vagy videójátékokra. Miért is nem tudnak a serdülők jobban hasonlítani a felnőttekre... akik persze pont megfelelő mennyiségű mentális problémával és szenvedéllyel küzdenek. (nevetés)
Ha fiatalokról van szó, akkor problémaként kezeljük őket és keressük, kit, mit lehetne hibáztatni. A biológiájukkal van a baj? Talán a legújabb technológiával van a gond? Azért vagyok itt, hogy megosszam a tudomány álláspontját. A serdülőkor nem probléma, amit meg kell oldani. Ez egy átalakulási időszak, tele fejlődési lehetőséggel, és mindannyiunknak szerepe van abban, hogyan segítsük a fiatalokat a lehetőségeik kibontakoztatásában.
Ki számít serdülőnek?
Akkor ugorjunk bele a serdülők tudományába! Először is, ki számít serdülőnek? Nem látom túl jól a közönséget, de biztos vagyok benne, hogy itt is vannak néhányan. Serdülőn valószínűleg a tinédzsereket értik, igaz? Valójában nem őket tartja a tudomány serdülőknek. A tudósok szerint a serdülőkor kb. 10 és 25 éves kor között tart. Miért? Mert így definiáljuk. A pubertással kezdődik (biológia) és a szociális beilleszkedéssel zárul (társadalmi szint), amikor a fiatalok felnőtt jogokat, szerepeket és felelősségeket kapnak.
Pubertás
Kezdjük a biológiai kezdettel, és egy olyan témával, ami valószínűleg senkit sem izgat ebben a teremben… kivéve engem. (Nevetés) Pubertás. Fussunk rajta át röviden!
A pubertás egy természetes folyamat, amin mindenki keresztülmegy. Kb. 10 éves korban kezdődik, plusz-mínusz egy év, amikor az agyunk hormonokat bocsát ki, melyek végső soron rengeteget változást idéznek elő a testünkön. Azt nem látjuk a testünkben milyen változások zajlanak, de számtalan külső jele van a pubertásnak a bőrön, a hajon, a hangszín változásában, testszagban, alakváltozásban, ami formai és méretbeli változás.
A pubertáskori változások egyik területe, ami meglepően hangozhat, az alvás is. A pubertás elindít egy alvásfázis késleltetést, ami azt jelenti, hogy a serdülők biológiai órája a korábbiakhoz képest egy-két órával később érezteti a fáradtságot. Vessük ezt össze a társas életük minden eseményével, így születik meg a családban egy új éjjeli bagoly.
Ha bárki középiskolásokkal tölt el időt, tudja milyen széles a pubertás jeleinek skálája, ami eltér fiúk és lányok között, valamint időben, mivel a lányok átlagosan egy-két évvel korábban kezdik a pubertást, mint a fiúk. Szóval köszönhetjük a pubertásnak a kínos középiskolai táncokat. (magasabb, fejlettebb lányok, alacsonyabb, fejletlenebb fiúkkal párosítva).
Pubertás kockázatai
Amikor látható válik, hogy elkezdődött a pubertás, nagyon fontos tudatosítani, hogy ha valakinél hamarabb elkezdődik a pubertás, mint kortársainál, mint vele azonos nemű társainál, az nagyobb depresszióba esés kockázatnak van kitéve, különösen a lányok esetében.
Ami meglepő ezzel kapcsolatban az az, hogy nem a hormonok növekedése okozza ezt a kockázatot, hanem az, ahogy a serdülő érzékeli a testének változásait másokéhoz képest. Ez azért van, mert ha a test ilyen drasztikus változásokon megy keresztül, az megváltoztatja az önértékelést, ami fontos a mentális egészség szempontjából. Emellett megváltozik az is, ahogy a társadalom tekint a serdülőre.
Felnőttesítés jelensége
Ennek példája az úgynevezett "felnőttesítés". Ha felnőttebbnek tűnő testeket látunk, másként bánunk velük, más elvárásaink vannak feléjük. Például az idősebb fiúk feltételezik, hogy a korán érő lányokat jobban érdekli a szex. "Felnőttesítés" jelensége jelen van az oktatásban és az igazságszolgáltatásban is, ami különösen káros lehet. A nagyobb kép az, hogy szeretjük a hormonokat okolni, de a biológia kevésbé számít, mint az, hogy a fiatalok hogyan látják magukat, és a társadalom hogyan látja őket ebben az életkorban.
Támogatás: őszinte kommunikáció
Nem kerülhetjük el örökre a hormonváltozásokat, de megkönnyíthetjük kicsit a pubertást azáltal, hogy őszinte kommunikációval jobban tudatosítjuk a pubertással járó kockázatokat és előítéleteket, amikről eddig beszéltem. Ha sikerül nyitottsággal beszélgetniük a pubertásról egy középiskolással, azzal megalapozzák örökre az őszinte beszélgetéseket, nem csak a testi egészséggel kapcsolatban, de mindenféle más dologban is, ami csak előfordulhat.
A serdülők agyának működése
A hormonokon kívül van egy másik félreértett területe is a serdülők biológiájának, ez pedig a serdülők agyának működése. Az a nézet, hogy a tinédzserek agya (gondolkodása) éretlen, és ezért rossz döntéseket hoznak, mindenhol jelen van. De honnan ered ez a nézet?
A 90-es és 2000-es években a neurológia kutatók rájöttek, hogy a serdülő agy változásai valójában a húszas évek közepéig nem egyenlítődnek ki. Az agykutatás eredményei annyira meglepőek és átütőek lettek, hogy azok a Legfelsőbb Bíróság számtalan döntését meghatározták, s ami a legfontosabb, hatásukra eltörölték a kiskorúakra vonatkozó halálbüntetést.
Mostanra tulajdonképpen elfogadtuk azt az elképzelést, hogy a serdülő agy még fejlődésben van. Ez fantasztikus! De van kockázata annak, hogy ugyanazt a tudományt, mely megvédi a fiatalokat, arra is felhasználhatják, hogy korlátozzák a jogaikat, például szavazhassanak-e, vagy hozhatnak-e ő maguk döntéseket saját egészségükkel kapcsolatban. Ezért egy nagyon fontos üzenetet hoztam.
Tudnak a serdülők jól dönteni?
Több évtizedes kutatás támasztja alá, hogy a serdülők képesek jó döntéseket hozni nagy dolgokban. 16 éves kor körül a serdülők döntéshozatali képessége lényegében megegyezik a felnőttekével, ha van idejük és terük alaposan átgondolni a dolgokat.
Érdekes, ugye? Épp az előbb mondtam Önöknek, hogy a serdülő agy a húszas évek közepéig változik, de a kulcsfontosságú döntések meghozatalának képessége már korábban el kezd működni.
Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy újrakeretezzük azt, ahogy a serdülők agyának működését látjuk! Ne gondoljanak a serdülőkre éretlenként! Tökéletesen alkalmasak arra, hogy megadják maguknak azt, amire egy fiatalnak szüksége van. Az agyműködésük ösztönzi őket, hogy tegyenek felfedezéseket, gyorsan tanuljanak a jutalmakból, és érzékenyek legyenek a társadalmi státuszra.
Könnyű lenne mindezt a fiatalokra rótt terhekként értelmezni, de hiba lenne. Valójában hatalmas erőforrás lehetőségéről van szó egy olyan életkorban, amikor az identitás, az önállóság és az új kapcsolatok kiépítése a családon kívül nagyon fontos.
Fogadjuk el azt a sok fantasztikus dolgot, amire a serdülők képesek! Sőt, hadd legyek teljesen konkrét! Ha a jövőben bármikor azzal találkoznak, hogy egy fiatal szavazási joga, vagy döntésjoga saját egészségével kapcsolatban megkérdőjeleződik, jusson eszükbe, hogy a kutatások szerint pont ezek azok a dolgok, amikben 16 éves korukra jól tudnak dönteni. (taps)
A közösségi média hatása
Azt hittem, a serdülők legnagyobb és legfélelmetesebb "szörnyeit" fogom tanulmányozni, aztán az okostelefonok beléptek a képbe. Hagyjuk most a biológiát! A legrobbanékonyabb történet jelenleg a közösségi média, ami tönkreteszi ezt a generációt. Igaz, hogy a fiatalok szorongása, depressziója és öngyilkossági kockázata riasztó szinteket ért el. De vajon az okostelefonok okolhatók? Szeretnék tudni, a tudomány mit válaszol erre?
A közösségi média használat a legkevésbé befolyásoló tényezők egyike a fiatalok mentális egészségét formáló faktorok között.
Tudom, nem ezt szokták mondogatni nekünk. És a legdurvább, hogy tudom, hogy
nehezen hihető, főleg, ha serdülő gyermekük van, vagy serdülőket tanítanak. De
az van, hogy a tudományt nem érdekli, mi tűnik igaznak, vagy mi nem. (közönség
nevet)
Kutatási eredmények
Hadd mutassam be a tényeket. A tudósoknak megvan a módszere arra, hogy statisztikailag összegezni tudjanak egy adott témában minden kutatásból kapott adatot, információt. Ezt nevezzük meta-analízisnek.
A meta-analízisek nagyszerűek, mert megvédenek attól, hogy a tudomány sziporkázhasson, tudják, amikor a címlapsztorik ping-pongoznak oda-vissza, és hemzsegnek az új tündöklő vizsgálati eredmények. Tehát, számos vizsgálat készült a témával kapcsolatban, de mind nagyon kicsi hatást mutat. A túlzott közösségi média-használat legfeljebb 15%-kal növeli a mentális egészségügyi problémák előfordulását. Ez például a 20%-os depresszió alapkockázatot csak 23%-ra emeli. A közösségi média hatása tehát olyan apró, hogy szinte elveszik a "zajban".
Amikor a kutatások jó munkát végeznek, figyelembe véve a számtalan ismert kockázatot, ami serdülőkori depresszióhoz vezethet, pont ez történik: a vizsgált média hatás gyakorlatilag eltűnik.
Ez logikus, ha a közösségi média inkább jelzője, mint oka a mentális problémáknak.
Kapcsolatok
Vannak további kockázati tényezők is. Azok legyenek a listájukon, mert sokkal erősebb hatásuk van a serdülőkre. Ilyenek a kapcsolatok.
Akár 16 éves valaki, akár 60, egyaránt fontosak a kapcsolatok a mentális egészség szempontjából. Például azoknál a fiataloknál, akiket csúfolnak, bántalmaznak, dupla akkora a depresszió kockázata. Ezzel szemben, egy olyan serdülő, akinek minőségi baráti kapcsolatai vannak, akár napi 4–5 órát is eltölthet online, és még mindig több mint 90% eséllyel lesz jó mentális egészsége és jólléte.
Ha a napi 4-5 óra kiakasztja Önöket, hadd mondjam el, hogy ez a jelenlegi nemzeti (USA) átlag 13-19 éveseknél.
Mi a helyzet a családokkal? A jó hír, hogy a család képes lehet arra, hogy védelmet nyújtson negatív következményekkel szemben, akár a legrosszabb tapasztalattal szemben is, beleértve a bántalmazást. De a szülői mentális problémák több mint háromszorosára (x3,5) növelik annak kockázatát, hogy a serdülőben is kialakulnak ugyanolyan problémák. Nem azért mondom, hogy a szülőket hibáztassuk; csak felszeretném hívni a figyelmet arra, hogy a szülők sokkal többet nyomnak a latba, mint a telefonok.
Szakemberként és édesanyaként, aki mélyen beleásta magát a fiatalok jóllétének vizsgálatába, azt kívánom, bárcsak olyan egyszerű lenne a megoldás, hogy kikapcsoljuk a mobiltelefonokat és kész! De a tudomány egyértelműen állítja, hogy nem fogjuk tudni megoldani ezt a problémát, ha csakis a közösségi médiára fókuszálunk. Főleg, hogy a fiatalok gyakran először az online forrásokat keresik mentális egészségük támogatásához.
Mit tehetünk a serdülők mentális jóllétéért?
Nagy, rendszerszintű változásokra van szükség ennek megoldásához, ez nem kérdéses, ami nem jelenti, hogy enélkül erőtlenek maradunk. Ha aggódnak a fiatalok mentális egészségéért, segítség a mentális rugalmasságuk kiépülését! Hallgassák meg őket, támogassák őket! Segítsenek nekik, hogy megtanulhassák, hogy az érzelmek és a kudarcok természetes részei a serdülőkornak.
Tetszik ebben az üzenetben, hogy mennyire mindannyiónknak szól. Főleg szülőknek. Időnként még a legjobb szülők is "felbuknak". Nehéz napjaink vannak szülőkként és nagy érzelmek vonulnak át rajtunk és csak túl kevesen kapjuk meg a szükséges segítséget.
Ha tehát vannak Önök között olyanok, aki küszködnek a mentális egészségükkel, legyenek tudatában, hogy a segítségkérés nagyszerű szülővé teheti Önöket, mert a serdülő generáció jóllétének egyik legjobb prediktora (bejósló ereje) azok megfelelő mentális egészsége, akik foglalkoznak velük. Másként fogalmazva, először magadra rakd fel az oxigénmaszkot!
Zárszó
Foglaljuk össze: a serdülőkor 10–25 éves korig tart, amikor a test, az agy, a kapcsolatok és a mentális egészség is változik. De nem csak a biológiai vagy pszichológiai változások határozzák meg a serdülőkort. Mi határozzuk meg. Mindannyian benne vagyunk ebben, együtt. Ez azt jelenti, hogy ne hajtogassuk nekik, hogy semmire nem jók. Ha folyamatosan azt mondjuk, hogy ennek a generációnak nincs jövője, hogyan várhatjuk, hogy higgyenek a saját lehetőségeikben? (Taps)
Ehelyett tisztelnünk kell növekvő erejüket, teremtsünk teret számukra otthon, az iskolában és a közösségben, hogy legyen mit tenniük. Őszintén szólva, ugyanúgy szükségünk van a fiatalokra, mint ahogy nekik szükségük van a mi szeretetünkre és támogatásunkra. Az alkalmazkodó képességük a gyorsan változó világunkhoz szupererő. Ideje megváltoztatni a narratívát: a serdülők nem probléma, amit meg kell oldani. Ők képviselik legszebb jövő lehetőségünket. Köszönöm!" (Taps)