A kötődés pszichológiája

Kapcsolataink fontos meghatározója, hogyan tudunk másokkal kapcsolatot teremteni, fenntartani, hogyan tudunk másokhoz érzelmileg kötődni. Mióta az ember foglalkozik lelkiséggel, foglalkozik viselkedési, érzelmi, gondolkodási mintázatokkal, próbálja megérteni, mi alapján formálódnak a kapcsolatok.

Miért fontos, hogy milyen a kötődési stílusunk?

Kapcsolatainkban eltérő intenzitással kapcsolódunk családtagjainkhoz, szerelmünkhöz, barátainkhoz, kollégáinkhoz és sorolhatnánk, így mondhatnánk ugyan, miért kellene, hogy foglalkoztasson minket, hogy milyen kötődési mintázatot követünk, pusztán személy, és szituációfüggő dologról van szó? Azt válaszolnám erre, hogy nem feltétlenül kell ezt tudnunk - hiszen miért kellene mindenkinek érdeklődnie mélyebb szinten lélektani kérdések iránt? Erre vannak a pszichológusok, segító szakembernek, hogy el tudjanak igazodni a viselkedésünkben, a kudarcaink okaiban és segíteni tudjanak nekünk abban, hogy békésebb, szeretetteljesebb, harmonikusabb kapcsolatokat tudjunk kialakítani, fenntartani.

Azt azonban fel kell tudnunk ismerni, be kell tudnunk látni, ha ismétlődnek a kudarcok, ha nem tudunk olyan minőségű kapcsolatokat fenntartani, amire vágyunk, és tudnunk kell segítséget kérni megoldásokhoz, változásokhoz.

Gondolnánk, hogy gyermekkori élményeink meghatározzák, hogyan fogunk kapcsolatot kialakítani felnőttként? Ki foglalkozik ezzel gyerekkorában? Senki. Mind csak a következményekkel szembesülünk. 

Pedig pszichológiai kutatási eremények bizonyítják, hogy gyermekkori élményeink meghatározóak abban, milyen kapcsolati választások, viselkedés minták fognak  jellemezni minket. 

Egyszerűbben ábrázolva, biztos, hogy mindenki tudna arra példát mondani, hogy ismerőse ugyanolyan, vagy hasonló típusú emberekkel alakít ki párkapcsolatot: például, ugyanúgy olyanokat választ, akik kitérnek az elköteleződés elöl, vagy ugyanúgy próbál ragaszkodni elutasítás ellenére, esetleg ugyanúgy képtelen arra, hogy hűséges maradjon. Észrevesszük, hogy folyton ugyanahhoz a típushoz vonzódunk, hogy hasonló köröket futunk? Feltűnik, hogy már megint csalódtunk, hogy az ismétlődések miatt egyre bizonytalanabbul nyitunk új lehetőségekre? 

Nem dolgunk ismerni a különböző kutatások eredményeit, elméletek sorát. Erre képződnek a szakemberek. A mi dolgunk bizalmat kialakítani a tudásukban. És máris olyan területre érkeztünk, aminek ugyancsak köze van a kötődési mintázatunkhoz, hiszen arra is hatással van, mennyire tudunk megbízni másokban.

Nézzük akkor meg, valamelyest - a teljesség igénye nélkül - mi mindenre van hatással a kötődésre való képességünk? 

Bizony, a kötődési mintánktól függ, 

• mennyire tud megjelenni a kapcsolatban gondoskodás, odafigyelés, kölcsönösség; 
• milyen a szeretetkimutatás, a szeretetnyelv; 
• hogyan formálódik az elvárások rendszere,
• milyen szintű a bizalom,
• hogyan jelenik meg a kölcsönösség.

Fontos tényezője minden kapcsolatnak, milyen mértékű önelfogadásunk, önszeretetünk, önbizalmunk, mennyire félünk az elutasítástól, mennyire ragaszkodunk. A téma izgalmas, és nagyon is érint mindannyiónkat, hiszen folyamatosan kapcsolatokban létezünk - legyen az párkapcsolat, barátság, munkabeki kapcsolódás - és a kötődési stílusunkban rejlenek kapcsolati igényeink, elvárásaink, lehetőségeink; kapcsolati viszonyulásaink.

Sokszor vesszük észre, hogy kapcsolatunk nem adja meg azt az érzelmi táplálékot, kapcsolati kötőanyagot, amire vágyunk, mégis benne maradunk és reménykedünk abban, hogy ez majd javul. Mennyiben tud ez spontán, akár saját erőből változni? Mennyiben várhatjuk partnerünktől, vagy önmagunktól, hogy kapcsolódásunk milyensége idővel majd változik?

A kötődés pszichológiája

John Bowlby pszichoanalitikus és Mary Ainsworth pszichológus, a téma talán legismertebb kutatói és szakértői szerint velünk születik a késztetés a kötődésre. Az újszülött viselkedése (sírás, kapálózás) elősegíti a kapcsolódást az anyával, és meghatározó az anya (pontosabb kifejezés a gondozó, hiszen ez lehet apa, nagyszülő, nevelő gondozó is, amennyiben az anya nem elérhető) válaszkészsége, mivel ez az első kapcsolódási válasz a csecsemő számára. Bowlby-ék szerint van egy szenzitív periódus az ember életében, amikor kialakul a kötődés stílusa. Ez persze nem egy rövid időszak, mégis ez az az időszak, amikor eldől, hogyan fogunk viszonyulni gyerekként, majd felnőttként kapcsolatainkhoz. Bowlby négy szakaszát különböztette meg a folyamatnak.

• 0-3 hónap (első társas mosoly megjelenése)
• 2-6 hónap (érzelmileg fontos és nem fontos személyek megkülönböztetése)
• 6 hónap-2év (ragaszkodás, személyes kötődés kialakulása)
• 2-3év (partnerség kialakulása)

Láthatjuk, miért vesszőparipája a pszichológusoknak, hogy gyerekkorról kérdezősködnek, hiszen az első 3 év meghatározó abban, hogyan fogunk tudni kialakítani, fenntartani társas kapcsolatot és mennyire meghatáozóak a szülői, gondozói viszonyulás-, viselkedésminták.

Kötődési stílusok

Bowlby kísérletei, megfigyelései alapján 4 féle kötődési stílust különböztetett meg. Ezek a stílusok megmutatják, hogyan tud megjelenni a pozitív, vagy negatív önértékelés, hogyan rendeződik a szeretet elvárás - elfogadás; hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, egymáshoz, másokhoz.

Leheteten röviden teljességgel kimeríteni ezt a témát, és felsorolni, hogy mi minden van hatással kötődésünk kialakulására, formálódására életünk során. Nem véletlenül képzik éveken át az erre szakosodó, segítő szakemberket, pszichológusokat, hogy felismerjék a kialakult mintákat és segíthessenek azok - az egyén együttműködő képességének mértékében - korrigálását, ami nem rövid folyamat. Mégsem szeretném itt hagyni pusztán megnevesítve a kötődési stílusokat.

FONTOS GONDOLATOK:

Mielőtt tovább haladnánk a stílusok vázlatos jellemzőire, hadd emeljem ki, hogy a stílusok jellemzése nem minősítés! Tapasztalatom, hogy a mindennapokban gyakran vágják egymás fejéhez párok az interneten található jellemzéseket, amik igazolják számukra problémáikat. Ezzel nem hogy segítik egymást, de távolodhatnak is egymástól. Nehéz ugyanis szembesülni, elfogadni mintázatokat, ezért mindig fontos az empatikus megközelítés, amit hétköznapi szociális hálónkban nem feltétlenül kapunk meg egymástól. Egy baráti, akár párkapcsolati beszélgetés teljesen más jellegű megértés és empátia, mint a pszichológus átfogó, érzelmileg elfogulatlan, szakmai megközelítése.

Nézzük akkor röviden, melyik kötődési stílus, milyen irányt takar (egybetartoznak kötődési stílusok, és szülői mintázatok).

Kötődési stílusok jellemzői

ELKERÜLŐ (Akiről sokan gondolják, hogy majd az ő kedvükért ragaszkodó lesz.)

Az elkerülő kötődésűek valahol mélyen azt hiszik, hogy nincsenek biztonságban az emberek közelében, és hogy a sebezhetőség mindig fájdalmas. Működésük nem arról szól, mennyire igyekszik patnerük szeretni őket, hanem hogy milyen minták vésődtek be náluk gyerekkorban valószínűleg fizikailag, érzelmileg vagy intellektuálisan elérhetetlen gondozói minták következményeként, amitől el sem tudják képzelni a bizalomteli, biztonságos kötődést.

• visszahúzódónak tűnik.
• rendkívül független szeretne lenni.
• érzelmileg távolságtartó a kapcsolataiban.
• kevésbé valószínű, hogy bensőséges kapcsolatot teremt.
• nehezen köteleződik el,·túlterheli, ha nagymértékben támaszkodnak rá, ekkor fizikailag és érzelmileg is visszavonul.

BIZALMATLAN (félelemteli elkerülő)

Ennek a kötődési stílusnak érzelmi sérülései az értéktelenség érzése, a kihasználtság és a bizonytalanság érzése körül forog. Nehéz szembesülni vele, hiszen az alapvető bizalmatlanság információk, akár szakemberek felé is működik. Általában a korai gondozói kapcsolatok tapasztalataiból alakul ki, különösen akkor, ha a gyermek igényeire következetlen vagy elutasító reakciók érkeztek.

• gyakran ambivalens a kapcsolataiban: hol sebezhetően, hol távolságtartóan viselkedik. Ez minden kapcsolatában megfigyelhető, függetlenül attól, hogy az párkapcsolat-e,
• alapos megfigyelő, hajlamos túlelemezni a mikrokifejezéseket, a testbeszédet és a szavakat, és árulásként értelmezni azokat.  Ennek oka abban keresendő, hogy gyermekkorában nem alakult ki a bizalom a gondozóival szemben,
• hiányzik belőle a természetes bizalom,

• gyakran úgy érzi, hogy bármikor elárulhatják (fél, féltékeny).

SZORONGÓ

MInden kötődési stílushoz tartozik valamiféle gondozói magatartás, viszonyulás. A szorongó kötődés hátterében gyakran következetlenség áll. A szorongók úgy érzik, hogy nem elég jók (mindegy milyen visszajelzés érkezik felnőttkorban)  és szinte várják az elutasítást - ha ez furán is hangozhat, hiszen ki az, aki józan ésszel elutasítást akar bevonzani? Ez is mutatja, hogy itt nem minősítendő magatartásról van szó, hanem mélyen gyökerező, tudattalanul működő mintázatokról, amiknek változtatásához megfelelő terápia szükséges.

• általában nagyon önfeláldozó, hogy "az emberek kedvében járjon"
• fél az elutasítástól, az elhagyatottságtól, ezért akár áldozat típussá is válhat
• megszállottként, fojtogatóan tud hatni társára ragaszkodásával 
  
• nem szeret egyedül lenni

BIZTONSÁGOS

• biztonságban érzik magukat a kapcsolatokban,
• jól tudják feldolgozni a változásokat
• sebezhetőek bizonyos fokig, képesek gyógyulni
• általában támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátaik vagy partnerük számára.