Fontos a kötődési stílus?
Kapcsolataink fontos meghatározója, hogyan tudunk másokkal kapcsolatot teremteni, fenntartani, hogyan tudunk másokhoz érzelmileg kötődni. Mióta az ember foglalkozik lelkiséggel, foglalkozik viselkedési, érzelmi, gondolkodási mintázatokkal, próbálja megérteni, mi alapján formálódnak a kapcsolatok.
Miért fontos, hogy milyen a kötődési stílusunk?
Kapcsolatainkban eltérő intenzitással kapcsolódunk családtagjainkhoz, szerelmünkhöz, barátainkhoz, kollégáinkhoz, így megkérdezhetnénk, ugyan, miért kellene, hogy foglalkoztasson minket, hogy milyen kötődési mintázatot követünk, hiszen pusztán személy, és szituációfüggő dologról van szó? Azt a választ kapnánk erre, hogy természetesen nem kell feltétlenül foglalkoznunk ezzel, miért kellene mindenkinek érdeklődnie mélyebb szinten lélektani kérdések iránt? Erre vannak a pszichológusok, segító szakembernek, hogy el tudjanak igazodni a viselkedési miintáinkban, a kudarcaink okaiban és segíteni tudjanak nekünk abban, hogy békésebb, szeretetteljesebb, harmonikusabb kapcsolatokat tudjunk kialakítani, fenntartani.
Azt azonban érdemes felismerni, ha kudarcok ismétlődnek az életünkben, és be kell tudni látni, ha nem tudunk olyan minőségű kapcsolatokat kialakítani, fenntartani, amire vágyunk. Saját érdekünk, hogy ilyenkor segítséget kérjünk megoldásokhoz, változásokhoz.
Sokan nem tudják, hogy a gyermekkori élmények meghatározzák, hogyan fogunk kapcsolatot kialakítani felnőttként. Nem igazán foglalkozunk azzal, hogy is volt gyerekkorunkban. Mindig csak a következményekkel szembesülünk.
Pedig pszichológiai kutatási eremények bizonyítják, hogy gyermekkori élményeink meghatározóak abban, milyen kapcsolati választások, viselkedés minták fognak jellemezni minket felnőttként.
Biztos, hogy mindenki tudna arra példát mondani, hogy ismerőse ugyanolyan, vagy hasonló típusú emberekkel alakít ki párkapcsolatot: mindig olyan párt választ, aki nem akar elköteleződni; vagy ugyanúgy próbál ragaszkodni elutasítás ellenére; esetleg újra és újra képtelen arra, hogy hűséges maradjon. Tudatosul bennünk, hogy folyton ugyanahhoz a típushoz vonzódunk, hogy hasonló köröket futunk? Feltűnik, hogy már megint csalódtunk és hogy az ismétlődések miatt egyre bizonytalanabbul nyitunk új lehetőségekre?
Jó ha tudjuk, mi minden függ attól, hogy kinek, milyen kötődési mintázata van.
Ez határozza ugyanis meg, hogy
- mennyire tud megjelenni a kapcsolatban gondoskodás, odafigyelés, kölcsönösség;
- milyen a szeretetkimutatás, a szeretetnyelv;
- hogyan formálódik az elvárások rendszere,
- milyen szintű a bizalom,
hogyan jelenik meg a kölcsönösség.
Fontos
tényezője minden kapcsolatnak, milyen mértékű önelfogadásunk,
önszeretetünk, önbizalmunk, mennyire félünk az elutasítástól, mennyire
ragaszkodunk. A téma izgalmas, és nagyon is érint
mindannyiónkat, hiszen folyamatosan kapcsolatokban létezünk - legyen az
párkapcsolat, barátság, munkabeki kapcsolódás - és a kötődési
stílusunkban rejlenek kapcsolati igényeink, elvárásaink, lehetőségeink;
kapcsolati viszonyulásaink.
Sokszor vesszük észre, hogy kapcsolatunk nem adja meg azt az érzelmi táplálékot, kapcsolati kötőanyagot, amire vágyunk, mégis benne maradunk és reménykedünk abban, hogy ez majd javul. Mennyiben tud ez spontán, akár saját erőből változni? Mennyiben várhatjuk partnerünktől, vagy önmagunktól, hogy kapcsolódásunk milyensége idővel majd változik?