A gyász fázisai
A gyász az élet természetes része, de amikor benne vagyunk, erről hallani sem akarunk, hiszen megélése rendkívül nehéznek és kilátástalannak tűnhet. Mindenki másképp gyászol: van, aki bezárkózik, van aki társaságra vágyik, van aki tagadni akarja, van aki próbálja megérteni.
Fontos tudni, hogy a gyász folyamat, amelynek megvannak a maga állomásai. Ezek megértése segíthet abban, hogy elfogadjuk: amit érzünk, az természetes.
A gyász klasszikus fázisai
(Elisabeth Kübler-Ross modellje (1969) alapján)
Tagadás
Harag
Alkudozás
Depresszió
Elfogadás
Tagadás
Az első reakció gyakran a hitetlenség: "Ez nem történhet meg…" A tagadás átmenetileg védelmet nyújt, amíg a lélek felkészül a valóság befogadására.
Harag
A veszteség kiválthat haragot: haragszunk magunkra, másra, az életre, a sorsra. Ez az érzés segít kapcsolatban maradni a fájdalommal.
Alkudozás
"Mi lett volna, ha…?" fázis: próbálunk képzeletben más kimeneteleket alkotni, mintha vissza lehetne fordítani a történteket. Átmeneti megküzdési mód.
Depresszió
A veszteség súlya ekkor válik igazán nyilvánvalóvá. A szomorúság, üresség érzése természetes válasz. Fontos az önmagunkkal való türelem, és ha szükséges, a támogatás elfogadása.
Elfogadás
Nem azt jelenti, hogy "jól vagyunk" vagy elfelejtettük a veszteséget, hanem hogy megtanulunk vele együtt élni. Az emlék megmarad, de már nem bénító fájdalommal, hanem újfajta kapcsolódással.
Fontos tudni:
A fázisok nem mindig sorban követik egymást, és egy-egy fázist újra megélhetünk. A gyász hossza és intenzitása mindenkinél más, nem várhatjuk el egymástól, hogy ugyanúgy gyászoljunk.
A gyász fájdalmas, de természetes folyamat, amelynek során lassan megtanuljuk újrarendezni az életünket a veszteség után. Nincs jó vagy rossz módja a gyásznak – csak a saját, egyedi út.
Ha úgy érzi egyedül túl nehéz, érdemes szakember támogatását igénybe venni, hogy megtalálja erőforrásait a feldolgozáshoz.
Gyászfeldolgozás
A gyász megközelítése a lehető legempatikusabb módon kell történjen, hiszen a gyászfolyamatok nagy részében törékeny lelki állapotban vagyunk, mellette azonban a cél az énerő visszaépítése, a további élet minőségi felkarolása.
A gyászfeldolgozás sokszínűségét a szakemberek is látják. Stroobe és Schut (1999) szerint van, aki veszteségorientáltan dolgozza fel a veszteséget: sír, emlékezik, megéli a hiányt; van aki helyreállítás orientáltan dolgozza fel: új feladatokat, új szerepeket és élményeket keres (duális folyamatmodell).
Neimeyer (2001) azt hangsúlyozza, hogy a gyász nem csak a veszteségről szól, hanem arról is, hogyan tudunk új jelentést adni az életünknek és az elhunyttal való kapcsolatnak, ami nagyon közel áll a modern egzisztenciális pszichológiai megközelítésekhez.