A boldogság és az idő

Tik-tak. Születésünk pillanatától számunkra is beindul az idő pergése, ami attól függően, hogy valami kellemes, vagy kellemetlen; vágyott, vagy rettegett, hol gyorsnak, hol lassúnak tűnik. Az idő egyszerűen csak pereg. Bennünk változik a megélése.

Van köze az időnek a boldogsághoz?

Biztos vagyok benne, hogy sokan válaszolnák azt, hogy igen! Ezért is sürgetnénk, vagy épp húznánk-tolnánk az időt a boldogságunkhoz, vagy épp a boldogtalanságunkhoz igazítva. De vajon összerakjuk-e magunkban, hogy nem is annyira az időnek van köze a boldogságunkhoz, hanem a megéléseinknek, a viszonyulásainknak, a fókuszunknak?

Az idő megélése olyasmi is lehet, mint egy tudatos csónakázás a végtelenben. Tudatosan vezetjük a figyelmünket az időben (múlt, jelen, jövő fókusz), vagy csak csapongunk érzelmek, gondolatok hátán? Odafigyelünk arra, merre szeretnénk haladni és hogy valóban abba az irányba fordultunk-e?

Képzeljük csak el, hogy egy fényes jövőről álmodozunk (erre szeretnénk haladni), de közben folyton múltbél kudarcokon kattogunk, mindenről valami múltbéli félelem jut eszünkbe – merre is áll akkor a "csónakunk orra"?

Igen, utunk keresztül visz nehézségeken, amik miatt megjelennek bennünk kételyek, félelmek, de az idő lehetőséget ad arra, hogy megerősödjünk megedződjünk – ha odafigyelünk erre. Ha beemeljük a prioritásaink közé azt is, hogy megismerjük magunkat, féleleinket, erőforrásainkat és máris "új evezőket" kapunk a csónakunkhoz, mellyel a végtelen idő tengerén haladunk.

A boldogság nem csupán szerencse kérdése. A boldogságra való képesség tanulható, fejleszthető, ahogy egy tál leves íze is javítható megfelelő hozzávalókkal. Ennek egyik tudománya a lélektan: segít felismerni, Te magad milyen hozzávalókkal főzőcskézel és ha nem tetszik a "leves íze", segít új hozzávalókat "beszerezni".

Keressen, ha úgy érzi segíthetek, mert nehezen találja annak módját, hogyan navigáljon az életében boldogabban, de legalábbis több elfogadással, mosollyal, reménnyel! Klikk elérhetőségeimhez.