A kötődés pszichológiája

John Bowlby pszichoanalitikus és Mary Ainsworth pszichológus, a téma talán legismertebb kutatói és szakértői szerint velünk születik a késztetés a kötődésre. Az újszülött viselkedése (sírás, kapálózás) elősegíti a kapcsolódást az anyával, és meghatározó az anya (pontosabb kifejezés a gondozó, hiszen ez lehet apa, nagyszülő, nevelő gondozó is, amennyiben az anya nem elérhető) válaszkészsége, mivel ez az első kapcsolódási válasz a csecsemő számára. Bowlby-ék szerint van egy szenzitív periódus az ember életében, amikor kialakul a kötődés stílusa. Ez persze nem egy rövid időszak, mégis ez az az időszak, ami nagy mértékben meghatározza, hogyan fogunk viszonyulni gyerekként, majd felnőttként kapcsolatainkhoz. 

Bowlby négy szakaszát különböztette meg a folyamatnak.

  • 0-3 hónap (első társas mosoly megjelenése)
  • 2-6 hónap (érzelmileg fontos és nem fontos személyek megkülönböztetése)
  • 6 hónap-2 év (ragaszkodás, személyes kötődés kialakulása)
  • 2-3 év (partnerség kialakulása)

Láthatjuk, miért vesszőparipája a pszichológusoknak, hogy gyerekkorról kérdezősködnek, hiszen az első 3 év meghatározó abban, hogyan fogunk tudni kialakítani, fenntartani társas kapcsolatot, és mennyire meghatáozóak a szülői, gondozói viszonyulás-, viselkedésminták.

Kötődési stílusok

Bowlby brit pszichoanalitikus megfigyelései és kísérletei alapján született meg a kötődéselmélet, amely azt vizsgálja, hogyan alakulnak ki a gyermek és gondozója közötti érzelmi kapcsolatok, és ezek hogyan hatnak a későbbi emberi kapcsolatainkra. Mary Ainsworth kutatásai – például a híres "idegen helyzet kísérlet" – tovább pontosították a megfigyeléseket, és így különült el a négy fő kötődési stílus.

(A különböző stílusokhoz különböző gondozói stílusok is kapcsolódnak, amik ezen a rajzon nincsenek feltüntetve. )

Mielőtt végignéznénk a különböző kötődési stílus vázlatos jellemzőit, hadd emeljem ki, hogy a stílusok jellemzése nem minősítés! Tapasztalatom, hogy a mindennapokban gyakran vágják egymás fejéhez párok az interneten található jellemzéseket, amik igazolják számukra problémáikat. Ezzel nem hogy segítik egymást, de távolodhatnak is egymástól. Nehéz ugyanis szembesülni, elfogadni mintázatokat, ezért mindig fontos az empatikus megközelítés, amit hétköznapi szociális hálónkban nem feltétlenül kapunk meg egymástól. Egy baráti, akár párkapcsolati beszélgetés teljesen más jellegű megértés és empátia, mint egy pszichológus átfogó, érzelmileg elfogulatlan, szakmai megközelítése.

A kötődési stílusok jellemzői

Elkerülő

  • visszahúzódónak tűnik.
  • rendkívül független szeretne lenni.
  • érzelmileg távolságtartó a kapcsolataiban.
  • kevésbé valószínű, hogy bensőséges kapcsolatot teremt.
  • nehezen köteleződik el,·túlterheli, ha nagymértékben támaszkodnak rá, ekkor fizikailag és érzelmileg is visszavonul.
Az elkerülő kötődésűek valahol mélyen azt hiszik, hogy nincsenek biztonságban az emberek közelében, és hogy a sebezhetőség mindig fájdalmas. Működésük nem arról szól, mennyire igyekszik patnerük szeretni őket, hanem hogy milyen minták vésődtek be náluk gyerekkorban valószínűleg fizikailag, érzelmileg vagy intellektuálisan elérhetetlen gondozói minták következményeként, amitől el sem tudják képzelni a bizalomteli, biztonságos kötődést.

Bizalmatlan

  • gyakran ambivalens a kapcsolataiban: hol sebezhetően, hol távolságtartóan viselkedik. Ez minden kapcsolatában megfigyelhető, függetlenül attól, hogy az párkapcsolat-e,

  • alapos megfigyelő, hajlamos túlelemezni a mikrokifejezéseket, a testbeszédet és a szavakat, és árulásként értelmezni azokat. Ennek oka abban keresendő, hogy gyermekkorában nem alakult ki a bizalom a gondozóival szemben,

  • hiányzik belőle a természetes bizalom, gyakran úgy érzi, hogy bármikor elárulhatják (fél, féltékeny).

A bizalmatlan, vagy félelemteli elkerülő stílusnak érzelmi sérülései az értéktelenség érzése, a kihasználtság és a bizonytalanság érzése körül forog. Nehéz szembesülni vele, hiszen az alapvető bizalmatlanság információk, akár szakemberek felé is működik. Általában a korai gondozói kapcsolatok tapasztalataiból alakul ki, különösen akkor, ha a gyermek igényeire következetlen vagy elutasító reakciók érkeztek.

Szorongó

  • általában nagyon önfeláldozó, hogy "az emberek kedvében járjon"
  • fél az elutasítástól, az elhagyatottságtól, ezért akár áldozat típussá is válhat
  • megszállottként, fojtogatóan tud hatni társára ragaszkodásával
  • nem szeret egyedül lenni

MInden kötődési stílushoz tartozik valamiféle gondozói magatartás, viszonyulás. A szorongó kötődés hátterében gyakran következetlenség áll. A szorongók úgy érzik, hogy nem elég jók (mindegy milyen visszajelzés érkezik felnőttkorban) és szinte várják az elutasítást - ha ez furán is hangozhat, hiszen ki az, aki józan ésszel elutasítást akar bevonzani? Ez is mutatja, hogy itt nem minősítendő magatartásról van szó, hanem mélyen gyökerező, tudattalanul működő mintázatokról, amiknek változtatásához megfelelő terápia szükséges.

Biztonságos

  • biztonságban érzik magukat a kapcsolatokban,
  • jól tudják feldolgozni a változásokat
  • sebezhetőek bizonyos fokig, képesek gyógyulni
  • általában támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátaik vagy partnerük számára.