Az én világom az én váram
Életünk minden szakasza hordoz szépséget, kihívást és nehézséget. Folyamatosan találkozunk az öröm, a csalódás és a fájdalom lehetőségeivel. Gyakran csak kívül keressük ezek forrását: Ki, vagy mi tesz minket boldoggá? Kit, vagy mit okolhatunk a szenvedésért? Ez teljesen érthető, hiszen kapcsolatokban, közösségekben élünk, mégis érdemes megállni egy pillanatra, és befelé is figyelni: Mennyire tudok valóban örülni? Mennyire vagyok képes biztonságosan kötődni? Hogyan reagálok, amikor nehézséggel találkozok?
Ezek a kérdések nem könnyűek, de fontosak, mert nemcsak a külső körülmények formálnak minket, hanem az is, ahogyan belülről megéljük őket.
Olyan ez a folyamat, mint egy kötélhúzó verseny: elsőre talán azt hinnénk, csak az számít, hányan húzzák a kötél egyik vagy másik végét. Ám ha jól belegondolunk egy másik tényező legalább ennyire fontos: milyen erős, mennyire rugalmas maga a kötél?
A kötél, ami a mindennapokban az idegrendszerünk, belső erőforrásaink szimbóluma. Nem csupán az számít, milyen külső erők hatnak ránk, hanem az is, hogy belülről mennyire vagyunk képesek rugalmasan reagálni rájuk.
Lehet a párom a legfigyelmesebb ember a világon, mégis elégedetlen maradhatok, ha belső frusztrációim nem hagynak nyugodni. Lehet a főnököm a legelviselhetetlenebb ember, mégis könnyebben viselem a helyzetet, ha képes vagyok magamban rendezni mindazt, ami rajta keresztül hat rám.
A megoldáshoz sokszor a hiányzó láncszem az önvizsgálat. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: Milyen új erőforrás, új hozzáállás, új értékrend vagy új megközelítés segíthet abban, hogy a jelenlegi élethelyzetben helyt tudjak állni – nem csak kifelé, hanem önmagam felé is hitelesen?
Az én világom az én váram. Enyémek a falai és az én felelősségem, hogy gondoskodjak a falakról.
Ne legyenek túl vastagok, mert akkor elzárhatnak attól is, ami szép és melengető, de legyenek elég erősek ahhoz, hogy megvédjenek, amikor szükségem van rájuk. Ne legyenek teljesen átjárhatóak, hiszen akkor bárki bármikor megzavarhatja a lelki nyugalmamat, de maradjon bennük rugalmasság, hogy képes legyek nyitni, kapcsolódni, fejlődni. Érdemes időnként átvizsgálni, milyenek is ezek a falak.
Érdemes figyelni, épp hol tart a belső rugalmasságom, hogy működnek védekezési mechanizmusaim, mennyire kihasználtak a belső erőforrásaim. A cél nem egy merev, statikus vár felépítése, hanem egy olyan rugalmas várszerkezet kialakítása, amely minket és kapcsolatainkat a lehető legjobban szolgálja – folyamatos, újabb és újabb átépítésekkel, amelyek mindig a jelenlegi szükségleteinkhez igazodnak.
Kedves olvasóm! Ön hogy érzi magát a saját várában? Ha stresszes, szorong, feszeng; ha tartósan szomorú, keressen! Vizsgáljuk meg azokat a falakat, azt a várat és hogy ki mindenki "lakik" benne! Elérhetőségeimhez klikk: Kapcsolat