Az én világom az én váram

Minden életszakasznak megvannak a maga szépségei, kihívásai, nehézségei. Állandóan ki vagyunk téve csalódás, fájdalom, de ugyanígy öröm lehetőségeinek is. Mindezt legtöbbször külső tényezők vizsgálatával éljük meg: kívülről keressük az örömöt (ki, mi tehet minket boldoggá) és kifelé vádaskodunk (ki, mi miatt szenvedünk).

Teljesen reális ezeknek az irányoknak a működtetése is, hiszen közösségekben élünk, működünk, épp csak nem kizárólagosak a teljes igazság megéléséhez. Nem szabad megfeledkezni arról sem, mi magunk mennyiben járulunk hozzá mindehhez: mennyire egészséges az örömre, kötődésre való képességünk, vagy akár a nehézségekkel való megküzdésünk mértéke? 

Mintha azt kérdezném meg, kötélhúzó versenyen vajon csak az tényező, hogy a kötél melyik végét hányan rángatják? Vagy az is fontos szempont, mennyire erős, esetleg rugalmas az a kötél? A kötél ebben a hasonlatban ugyanis a mi idegzetünk, a mi hozzáállásunk, tudatosságunk, rugalmasságunk, megküzdési stratégiáink, feldolgozási képességünk szimbóluma.

Lehet a párom a legfigyelmesebb ember, ha nekem soha semmi nem jó, mert folyton belső frusztrációk gyötörnek, és lehet a főnököm a legelviselhetetlenebb ember, ha én képes vagyok magamban rendezni azt, ami átszűrődik tőle hozzám. A megoldáshoz sokszor a hiányzó láncszem az önvizsgálat: milyen új erőforrások, új hozzáállás, új értékrendszer, új megközelítési mód szolgálja legjobban az aktuális folyamataimban való sikeres helytállást?

Az én világom az én váram. Az én felelősségem a váram falairól gondoskodni, ne legyen túlzottan vastag, mert elzárhat attól is, ami szép, ami melengető; de elég vastag legyen ahhoz, hogy megvédjen, ha arra van szükség. Ne legyen túlzottan átjárható, hogy bárki, bármikor megzavarhassa a lelki nyugalmam, de maradjon annyi rugalmasság benne, hogy nyitni tudjak fejlődés felé. 

Időnként érdemes átvizsgálni, hogyan is tartom karban a saját váram, a saját belső rugalmasságomat, védekezési mechanizmusaimat, belső erőforrásaimat, mert más várszerkezet jellemez egy gyermeket, egy fiatal felnőttet, egy középkorú vagy idősebb felnőttet – a cél nem egy merev vár felépítése, hanem egy bennünket, a kapcsolatainkat épp legpozitívabban szolgáló rugalmas várszerkezet kialakítása - újabb és újabb, minket szolgáló átépítésekkel.